Szentmisével és koszorúzással emlékeztek Kúlán

Az alkalmi megemlékezés kezdetén Juhász György plébános celebrált ünnepi szentmisét, majd megszentelte az 1944/45-ben ártatlanul kivégzettek emlékére állított keresztet és márványtáblát. A szerb-magyar vegyesbizottság adatai szerint hivatalosan 107 személyről van szó.

Valka Károly, alpolgármester, Kúla: „Tavaly sikerült ezt az emlékművet felállítanunk, és itt minden évben meg szeretnénk emlékezni az áldozatokról, mert úgy gondoljuk, hogy ők nem voltak hibásak, csak ilyenek voltak az akkori viszonyok vagy hatalom, és ennek az áldozatai lettek, elsősorban azért, mert magyarok voltak.”

Kerekes Zoltán, tanácstag, Vajdasági Magyar Szövetség: „Ma, halottak napján is megemlékezünk itt, Kúlán erről a 107 áldozatról. A kúlai magyarság emlékezetében még nagyon él és élni is fog még a jövőben. Mint ahogy a plébános úr is mondta, hogy gyökerek nélkül a fa kiszárad, úgyhogy muszáj ápolnunk ezeket a megemlékezéseket és az emlékünket.”

Juhász György, helyi plébános szerint a temetőben azért nem emeltek korábban emlékművet az ártatlan áldozatoknak, mert attól tartottak, hogy azt megrongálják.

Juhász György, plébános, Kúla: „Tavalyra ért be a gondolat bennünk is, hogy most már végső ideje, hogy egy emléket állítsunk azoknak a magyaroknak, németeknek, szóval azoknak az embereknek lényegében véve, akiket 1944-ben és 1945-ben megöltek. Miért? Semmiért se. Azért, mert akkor ez volt a politika, így ítélték meg, és ártatlanul ezek az emberek meghaltak.”

A katolikus temető közepén álló keresztet és az emléktáblát a helyi Blaskó építőipari cég tervezte és állította fel.

Blaskó Imre, építészmérnök, Kúla: „Sokáig gondolkodtunk azon, hogy egyszerű legyen, nem utolsósorban, hogy ne legyen annyira érzékeny, hogy esetleg valami vandalizmus hatása alatt megsérülhessen, a másik pedig, hogy szimbóluma legyen annak a szenvedéseknek, ami akkor megtörtént. Ezért van a kereszt, és a kereszten a szögesdrót, hogy azt a sok szenvedést tudja szimbolizálni. Mellette pedig az emléktábla, amin egy gyönyörű idézet van.”

A megemlékezés zárásaként a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait az 1944/45-ben meghurcolt és kivégzett magyar áldozatok tiszteletére felállított emlékműnél.