Szentmisével ünnepelték a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyház búcsúját
Az ünnepi szentmise orgonaszóval és az egyházi méltóságok bevonulásával vette kezdetét. Nagy Szent Teréz apáca, misztikus, a római katolikus egyház szentje és egyháztanítója volt a 16. században. 1622-ben szentté avatták és 1970-ben VI. Pál pápasága idején a katolikus egyház tanítójává nyilvánították. A búcsú alkalmából a hívek szinte teljesen megtöltötték a székesegyház padsorait.
Pap Zsuzsanna: „Ünnepélyesebb is és fel tudjuk egy imában ajánlani a búcsú szentmisét a halottainknak vagy bárkinek akiért imádkozunk ezen a napon. ”
Sebestyén Teréz, hitoktató már több mint tíz éve tanít és foglalkozik fiatalokkal. Az ilyen események számára mindig pozitív találkozások, sok tapasztalatot szerezhet, melyek elmondása szerint nagyon építő jellegűek, mivel munkássága során a gyerekeknek is át tudja adni az így szerzett élményeket.
„Nagyon sok fiatalt ez megérint és érdeklődnek. Rengeteg kérdéssel jönnek, ami miatt a saját tapasztalatomat kell továbbadni. Vannak olyan dolgok, amik történelmileg vannak bizonyítva, de viszont a saját tapasztalataink rengeteget jelentenek. Ők azt kérdezik, az a legfontosabb, hogy Ön hogy éli meg, maga szerint ez mi, miért fontos ez nekünk.”
Nagy Szent Teréz élete és munkássága a mai napig nagy hatással van a kereszténységre. Ő egyben Szabadka védőszentje is és a város címerén is megtalálható.
Stjepan Beretić, plébános, Szent Teréz-székesegyház, Szabadka: „A város címerében 1742-től van. Még nem is volt szabad királyi város, máris Szent Teréz volt a város címerében. 1773 óta pedig ennek a plébániának a védőszentje és azóta külön tiszteletet élvez. Szabadka városa pedig felemelte a főoltárt, a gyönyörű képpel Szent Terézzel, ami 1804-ben jött létre. Az az oltár most is látható. Szent Teréz azt hiszem egyik legszebb ábrázolása.”
A szentmise emelkedett hangulatban zajlott, a meghatottság átjárta a közösséget. A hívek szerint az ilyen események megerősítik az emberben azt, hogy miért is van szükségünk a hitre, mi az, ami visz bennünket előre, mibe tudunk kapaszkodni és miből tudunk erőt meríteni.
