A temerini hívők is megemlékeztek Krisztus mennybemeneteléről
Az ünnep a húsvét utáni 40. napon, azaz csütörtökön történt a mennybemenetel. A temerini hívők is megemlékeztek az ünnepről.
Az ünnep áldozócsütörtök elnevezése a középkori római katolikus egyházban terjedt el, mint a húsvéti szentáldozás határnapja. Sáfrány Dávid, káplán, Temerin: „Mindenképp ez egy megálló nap a keresztény ember életében. Az ünnep az mindig elmélyíti ezeket a titkokat, amelyekre emlékezünk. Ilyenkor a keresztény ember, ha csak teheti munkaszünettel ünnepel és eljön ide az isten házába, hogy ezeknek a hittitkoknak a mélységét mélyebben be tudja fogadni. Ez nem csak arra szolgál, hogy valami szépre emlékezünk, hanem arra is, hogy valamiképpen az Istenhez közeledve ezeket a titkokat beengedjük az életünkbe, beengedjük a szívünkbe, hogy valamilyen módon az Isten ezt a hitet erősíteni tudja bennünk.”
A 4. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelték Jézus mennybemenetelét. Később, a Szentírás alapján, a Krisztus feltámadása utáni 40. napra került. Stubán Erzsébet: „Urunk mennybemenetelét ünnepeljük a mai napon. Negyven nap után Urunk a mennybe ment. Az apostolok szeme láttára széttárta a karját és felment a mennybe.”
Vajdaságban van egy különleges eleme a liturgiának, a Szentmise elején, amikor a pap beénekli a dicsőséget. Balogh Julianna: „Ilyenkor a feltámadt Jézus szobrot elviszik, annak a jeléül, hogy föltámadt Jézus.”
Sok templom búcsúnapja, valamint a kegyhelyek búcsúidőpontjai között is előkelő helyet foglalt el az áldozócsütörtök.
