Újvidéken megemlékeztek a 83 évvel ezelőtti hideg napok áldozatairól

1942 januárjában a magyar katonai erők razziát hajtottak végre a visszacsatolt Dél-Bácskában. Az akció, amely súlyos túlkapásokba torkollott, szerb, zsidó és roma nemzetiségű civilek, valamint néhány magyar áldozat életét követelte. A Sajkás-vidéken történt tragikus események felelőseit még 1943-ban, a Horthy-korszak idején bíróság elé állították és kiadták az akkori Jugoszláviának, ahol háborús bűnösként kivégezték őket. Az 1942-es hideg napok után 1944-45-ben, a jugoszláv katonai közigazgatás idején bírósági eljárás nélküli megtorlásba kezdtek a partizán alakulatok Vajdaságban. Ennek áldozatául nem csak magyarok estek, hanem másként gondolkodó szerbek és vajdasági svábok is. 

Újvidéken hagyományosan a Duna-parton emlékeztek meg az 1942-es razzia áldozatairól. A szerbiai zsidó hitközség nevében Isaac Aziel szerbiai főrabbi emlékezett: „A saját hite erejének köszönhetően a zsidó nép évszázadok óta túlélte a száműzetést, megaláztatást, szenvedést és megsemmisítést, de mindezek ellenére soha nem kételkedett a teremtőben és a saját küldetésében. A zsidó nép engedelmessége és a nehéz sorsának az elfogadása, amelyben megbúvik a látszólagos rabszolgaság, valójában csak látszat. A zsidó nép különben már kétezer éve eltűnt volna a föld színéről.”

Irinej bácskai püspök az újvidéki megemlékezésen felhívta a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világban manapság is történnek a második világháborúban tapasztalt szörnyűségek. Tőlünk függ azonban, hogy az embertelen körülmények között is emberek tudunk-e maradni - tette hozzá: „A legfontosabb dimenziója ennek az emlékezésnek az a tény, hogy lelkükért, örök életükért, békéjükért és Istennel való közösségükért imádkozunk az emlékezet napján. Ez azt jelenti, hogy az emlékezést nem csupán érzelmi vagy mentális állapotként kezeljük, hanem őket és önmagunkat is átadjuk Isten szeretetének, amely az egyetlen örök emlékezést jelenti.”

Az áldozatok emlékeztetnek bennünket arra, milyen fontos a múlt feldolgozása és a békés együttélés értékeinek ápolása. Az ilyen tragédiák soha többé nem ismétlődhetnek meg, hangzott el a megemlékezésen.

Milan Đurić, polgármester, Újvidék: „Az emlékezés kultúrája kulcsszerepet játszik egy város és egy ország identitásának megőrzésében. Nélküle nem alakíthatunk igazi viszonyt a múltunkkal és azokkal az eseményekkel, amelyek formálták együttműködésünket. Ezt úgy őrizhetjük meg a legjobban, ha megőrizzük emlékeinkben azokat a személyeket, akiket akkor elveszítettünk.”

A beszédeket követően a Család nevet viselő emlékműnél többen is elhelyezték a kegyelet virágait.