Úrnapját ünnepelték Szenttamáson
Úrnapja a pünkösd utáni második hét csütörtökje, Krisztus szent testének és vérének ünnepe. Szenttamáson a templomudvarban minden évben felelevenítik a közel 100 éves hagyományt, négy kis sátorban külön oltárokat emelnek, a melyeket a feszület és az oltárkép mellett sokszínű virágokkal és búzával díszítenek.
Tót Rózsa, tag, Hagyományápoló Klub: „Én a 60-as évektől emlékezem, nagyon gyönyörűek voltak. Abban az időben a nővérkék is itt voltak még, és a nővérkékkel csináltam együtt, az övéké volt mindig a különös és nagyon szép, és ez örökre megmarad egy emlék nekem.”
A sátrakat családok, ismerősök örökölik egymástól, így az úrnapi hagyományt generációk ápolják. A fehér színű sátort 26 éve a helyi Kézimunka Kedvelők Egyesülete készíti, amely közel 40 éve működik.
Füstös Erzsébet, elnök, Kézimunka Kedvelők Egyesülete: „Az ünnepi sátorban bent van a kereszt ‒ a feszület, bent van két gyertyatartó gyertyával, bent van egy koszorú, amibe az oltáriszentséget az atya belehelyezi a körmenet alkalmával, és persze a sok virág. Kézimunkák vannak benne a virágok alatt, mivel ez már abból is adódik, hogy kézimunka kedvelők egyesülete vagyunk.”
A szentmisét körmenet követi, amely során körül viszik az oltáriszentséget a templom körül. A pap minden sátornál egy-egy evangéliumot olvas fel, megszenteli a helyet, majd a körmenet továbbmegy.
Zsúnyi Tibor, plébános, Szenttamás: „Ez egy szép hagyomány itt közösségünkben, Szenttamáson, hogy a négy oltár, amelyet felállítanak különböző szervezetek, illetve családok, arra emlékeztetnek bennünket, hogy egy-egy megállónál meghallgatjuk az evangélium egy-egy részletét, imádkozunk külön-külön szándékokat. Itt persze már belevonódik az, hogy a négy égtáj felé, azután a színeknek a fontossága, hogy milyen színűek az oltárok, de liturgikusan ennek különös tartalma nincsen, ez inkább a hagyomány, szokás, így örökölték már meg.”
Az ünnepi körmenetet követően a hívők a sátrakban megszentelt virágokból egy kis csokrot vesznek magukhoz, és hazaviszik. Amíg el nem hervad, kiskoszorút fonnak belőle, majd miután megszárad, kirakják az eresz alá, így védve a házat a viharoktól.
