Vajdaság legdélebbi Kossuth-szobra a szórványmagyarság összetartó ereje
Marton Károly református lelkész hirdette az igét, Halász Béla református püspök pedig imádsággal és áldással zárta az istentiszteletet. A Kossuth-szobornál Kerekes József Magyarittabé tanácselnöke köszöntötte az ünneplőket. „Köszönhetően annak, hogy a legdélebbi Kossuth-szoborral rendelkezünk itt Vajdaságban, évek óta központi megemlékezés épp itt van nálunk. Nagy öröm számunkra ez, mert ekkor március 15-én a nemzeti ünnepünkön, Vajdaság-szerte, meg Vajdaságból az összmagyarság itt van.”
Magyarittabé sorsa elválaszthatatlan a Kossuth-szobortól. A település lakói, az emlékművel együtt élték át az elmúlt évszázad viharos történéseit.
Kucora Ottó, Magyarittabé: „A koszorúzás számunkra egy nagyon nagy ünnep, amit várunk úgymond a téli időszak után, hogy egy kicsit kibontakozzunk, összejöjjön a magyarság, együtt ünnepeljünk, megemlékezzünk.”
A Kossuth-szobor az utóbbi három évtized alatt a végeken élő bánáti magyarság fontos jelképévé vált, ahol március 15-én együtt ünnepelnek fiatalok és idősebbek egyaránt.
Kovács Elvira, alelnök, Vajdasági Magyar Szövetség: „Meg szeretném köszönni az iskola tanárainak is, akik kihozták ide a fiatal gyerekeket, a kicsiket, nagyon érdekes volt őket látni a helyszínen. Meg azt is láthattuk, hogy az idősebbek akár egy picit sírva is álltak itt a szobor körül, ami szívből jövő és őszinte volt, az egy idős néni felszólalása, aki külön miniszterelnök úr támogatására kérte a jelenlévőket.”
Az 1904-ben felavatott legdélebbi Kossuth-szobor nem csak a magyarittabeieké, hanem a szórványban élő magyarság az összetartó ereje.
Hajnal Jenő, elnök, Magyar Nemzeti Tanács: „Olyan alapokra helyezték akkori Magyarországot, olyan alapokra helyezték nemzetünket, amely ma a szórványban is erőt, hitet, Kossuth szeretetet és bizakodást tud sugározni. Azt az erőt, amely a nemzetben benne van, és amelyet minden egyes alkalommal, de különösen ilyenkor, választások idején meg kell őriznünk anyanyelvünket, hitünket, közösségünket, egységes magyar nemzetünket.”
A megemlékezés végén Magyarittabé polgárai, az anyaország küldöttsége, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a vajdasági önkormányzatok, valamint egyesületek és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait.
