Videójátékozás felnőtt korban - Hobbi, sport vagy káros szenvedély?

Ezzel kapcsolatban számos kérdés merülhet fel. Milyen hatással lehet a gyerekere, milyen élvezeteket nyújt a felnőtteknek, miként lehet egészséges keretek között foglalkozni a játékokkal? A Közügyek stábja egyebek mellett ennek is utánajárt.

A videójátékok története a 20. század közepére nyúlik vissza. Akkoriban azonban még nem volt mindenki számára elérhető a szükséges technológia. Az első játékokhoz még kétajtós szekrény méretű számítógépek kellettek. Az első kereskedelmi forgalomban elérhető videójáték 1971-ben jelent meg. Ettől kezdve a technológia fejlődésével párhuzamosan a játékok is rohamosan fejlődtek.

Napjainkban a videójátékok a mindennapjaink szerves részévé váltak, felnőtteket és gyerekeket is egyaránt lefoglalnak és szórakoztatnak. Számos műfaj közül válogathatunk. Vannak egyebek mellett akció, ügyességi, kaland és stratégiai játékok is. A videójátékok elterjedésével kialakult a gamer-kultúra. Általában azokat az embereket hívjuk gamernek, akik nemcsak hobbi szinten játszanak, hanem életvitelszerűen foglalkoznak a szórakozás ezen formájával.

Egyesek talán azt érezhetik, hogy kicsit idegen nekik ez a téma és távol áll tőlük ez az egész gamer világ. Pedig Szabadkán sem kell messzire mennünk, hogy olyan emberekkel ismerkedjünk meg, akik rendszeresen foglalkoznak videójátékokkal. Arra vállalkoztunk, hogy meglátogassunk ilyen embereket, és megismerkedjünk velük, annak érdekében, hogy egy kicsit átfogóbb képet kapjunk arról, hogy miért is örvend ekkora népszerűségnek a videójáték.

A játékok képesek összekötni a különböző generációkat a fiataloktól egészen az idősekig. A felnőtteknek is számos örömet okozhat, ők is gyermeki lelkesedéssel és örömmel képesek harcolni, építeni, vagy versenyezni.

Szlacki Csilla még gyerekkorában találkozott a videójátékok világával édesapja révén. Felnőtt fejjel már másképp gondol erre, de a játékok iránti szeretete ugyanúgy megmaradt.

„Nálunk, a családban nagyon intenzíven jelen volt a videójáték, már a kilencvenes években. Kedves édesapám volt az, aki hazahozott egy SEGA konzolt. Mi sulisok voltunk öcsémmel, limitált idővel rendelkeztünk, apukám a munkájából kifolyólag megtehette azt, hogy rengeteget játszott. Büszkén is mondhatom, hogy ő volt az első, aki végigjátszotta a Super Mario-t, tehát elejétől a végéig. Nálunk ez már akkor olyan volt öcsémmel, hogy Úr Isten, mi is ki akarjuk próbálni, hogy mekkora élmény az, mert rengeteg energiabefektetés. Mindig úgy álltam ehhez hozzá, hogy érezzem a határaimat. Ha a Covid időszakról beszélünk, az egy hatványozottan olyan időszak volt, hogy én is akkor építettem meg ezt a számítógépemet, akkor kezdtem egy kicsit jobban belemerülni, amellett, hogy már előtte is jelen volt az életemben. Úgy voltam vele, hogy szerintem ez nem egy negatív dolog, ha az ember érzi a határait, akkor sokat tud hozzáadni a szemelyiségéhez, egy jó sztorit tud végigjátszani, akár egy kicsit fejlesztheti a logikai készségeit, vagy a térbeli készségeit. Szerintem fiatal korban a vizuális készséghez is hozzá tud járulni. Ha oktatási jellegű egy videójáték, akkor szerintem az maximálisan csak egy pluszt tud adni.”

Sokaknak a videójáték csak a kikapcsolódás egyik formája. Vannak viszont olyanok, akiknek megélhetést is nyújthat. Ennek az egyik formája a streamelés. Az emberek egy pillanatban rájöttek arra, hogy az, ahogyan ők játszanak, más embereket is érdekel, és nagyon szívesen nézik, sőt mi több, pénzt is fizetnek érte. Ellátogattunk egy olyan emberhez, aki már egészen fiatal kora óta foglalkozik tartalomgyártással.

A streamelés lényege, hogy emberek élő adásban közvetítik az interneten azt, ahogyan a videójátékokkal játszanak, és reagálnak a történésekre. Ennek nagyon fontos eleme a chat, ahol a nézők tudnak üzenetekben kommunikálni egymással és a streamerrel. Ezáltal egy közösség is kialakulhat. 

Bábity Boglárka 12 éves korában készítette első videóját, az elmúlt években pedig élő adásokkal is foglalkozik.

„ Elsősorban egy baráti közösség alakult ki, és ők mindig visszajártak, de egy idő után elkezdtem észrevenni, hogy egyre több ismeretlen is van, aki 1-2 stream után visszajárt, mondták, hogy helló, hogy vagy, mizu és ilyesmi. Szerintem a streamereknek a legfontosabb dolog a chat, szóval a közösség, ami ott van, mert az egy dolog, hogy én ott vagyok, mint streamer, de ha nincs chat, ha nincs akivel kommunikáljak és produktív streamet csináljak, akkor szerintem nem olyan jó egy stream. 

- A jövőben még szeretnél fejlődni ilyen téren? El tudnád képzelni, hogy konkrétan ezzel foglalkozz megélhetés szinten, illetve tud ez biztos megélhetést jelenteni a jövőben?

- Szerintem mindenki, aki egy kicsit is nyitott erre, simán tud ebből egy megélhetést kreálni magának. Én is az iskola után, miután befejezem a tanulmányaimat, szeretnék komolyabban ezzel foglalkozni. Természetesen az elején még nem teljes időben, hanem délutánonként, esténként streamelni egy kicsit, és akkor egy kis mellékmunkának lehet.”

Sokan azt gondolhatják, hogy a videójáték csak arról szól, hogy emberek otthon a négy fal között egy számítógép előtt ülnek és gombokat nyomkodnak. Ennél azonban jóval több mindenről van szó, mert a közösség is rendkívül fontos része ennek a dolognak. Éppen emiatt csapatok is kialakultak, utána pedig versenyek is létrejöttek. A videójáték ma már bizonyos szinteken sportnak számít. Ráadásul Szabadkán is van olyan ember, aki foglalkozik e-sporttal és ilyen rendezvények szervezésével, mi pedig őt is meglátogattuk.

Az e-sport egy dinamikusan fejlődő sportág. Ma már rengetegen foglalkoznak profi szinten videójátékokkal, és Szerbiában is egyre népszerűbb. A csapatok közösséget alkotva napi szinten edzenek, mentálisan készülnek, és stratégiákat találnak ki. Világszerte vannak nemzetközi versenyek, amelyek egész stadionokat tudnak megtölteni nézőkkel.

Perlaki Róbert, üzletvezető: „Ami minket illet, mi részt vettünk versenyeken 2019 előtt, a pandémia előtti időszakban, akkor nagyon simán működtek ezek a versenyek. Külföldön is szerepeltünk többször, saját csapatunk is volt, és szép eredményeket értünk el. Teljesen úgy működik, mint egy hagyományos sportág. Itt is az van, hogy gyakorlás kell, együttműködés, felkészülés, itt is vannak stresszek, itt is van előkészületi lámpaláz. Nagyon jó csapatok működnek. Mai nap is Szerbiában léteznek e-sport csapatok, akik nemzetközi tornákon is részt vesznek, elég sikeresek.”

„ Ami a gyerekeket illeti, számos kérdés merülhet fel az ő egészségükkel kapcsolatban. Miként tud egy szülő felelősségteljes példát mutatni, ami a videójátékokat illeti, hogy ne legyen káros hatással a fiatalok jellemfejlődésére?

- Amikor játékról van szó, legyen akkor az egy egyesség. Nem zsarolunk, nem jutalmazunk, hanem megbeszéljük, hogy egy órát játszunk ebből, és akkor vége. Itt kialakul egy bizalom is. Nálam ez így működött a fiammal, amikor kicsi volt, megbeszéltük, hogy egy óra, fél óra stb. Ráhagytam, de néztem, hogy betartja-e az időt. Amikor betartotta az időt, akkor azzal jutalmaztam, hogy a következő nap is játszhatott, vagy a hétvégén még kapott fél plusz fél órát. Megegyeztünk abban, hogyha nem vagyok ott, akkor is betartja a fél órát, és ez mai napig működik. Partnerként kell kezelni a gyereket, mert nyilván ez a játékvilág nekik nagyon fontos.”

A videójátékokat számos kérdés lengi körül. Függőség vagy nem? Hobbi vagy életforma? A gyerekek esetében milyen hatással lehet a jellemfejlődésükre, és a szülőknek milyen felelőssége van ilyen téren? Ezzel kapcsolatban egy pszichológust kérdezünk.

Papp Ágota szerint nagyon fontos, hogy a szülők megfelelő keretek közé szorítsák a videójátékot a gyermekek életében. A pszichológus elmondta, a szülőknek meg kell határozni, hogy a gyerekek mennyi időt tölthetnek a képernyő előtt. Erről számos tanulmány született, ami korosztályokra lebontva határozza meg, hogy mennyi játék javasolt a gyerekeknek.

„Nagyon fontos, hogy miért alakul ki maga a függőség, ha függőségről beszélünk. Ha a kudarcok elkerülése vagy feldolgozása és az ottani videóvilágban való sikereknek a megélése, akkor ennek van egy jó része és egy kevésbé jó része. A jó része az az, hogy megélheti azt, hogy ő valamiben sikeres, ügyes, tehetséges, akár egy szint teljesítése, akár bizonyos pontszámok, különböző fizetőeszközök beszerzése az adott játékban. Ennek lehet egy hamis tudata is, mert ezeket a sikereket úgy lehetne elérni, ha a valós életbe is át tudnánk ültetni, integrálni tudnánk. Amiért viszont nagyon fontos, hogy az én szocializációs kapcsolataim, hogy működnek. Vajon menekülök, mert a valóságban nincs jó szociális készségem, vagy képességem arra, hogy kapcsolódjak és ott találok magamnak olyan barátokat, játszótársakat, vagy a valós barátaimat építem át egy kicsit a virtuális világba is, illetve akár fordítva is igaz lehet, hogy akiket ott megismerek, azokkal később a valóságban is találkozhatok.”

Papp Ágota szerint fontos, hogy a szülőnek legyen egy valós kommunikációja a gyerekkel arról, hogy mi történik vele abban a térben vagy világban, ahol ő nem szülőként van jelen. Informálódjanak és beszéljenek arról, hogy mit szeret az adott játékban, milyen karaktere van, miként épül fel. Amennyiben a szülők ezt jól kommunikálják, akár egy kapcsolatépítő hatása is lehet, illetve segítheti a gyerek személyiségfejlődését is.