A Vihar hadművelet áldozataira emlékezett Szerbia
A Vihar, vagyis az Oluja elnevezésű hadműveletet 30 évvel ezelőtt, 1995. augusztus 4-e és 8-a között hajtották végre a Krajinai Szerb Köztársaságban. Szerbiában a horvát katonai és rendőrségi akcióra etnikai tisztogatásként tekintenek, míg Horvátországban az ország függetlenségének a kiteljesedését eredményező felszabadító akcióként. A hadművelet áldozatainak és elűzöttjeinek tiszteletére rendezett megemlékezésen Porfirije szerb pátriárka arra kérte a népet, hogy emelkedjen felül a megosztottságon és a konfliktusokon ebben a kihívásokkal teli korban. Aleksandar Vučić köztársasági elnök beszédében kiemelte, az utóbbi harminc évben számos súlyos igazságtalanság érte a szerbeket. Mindenki igyekezett úgy beállítani őket, mintha barbár gonosztevők lennének, akiket le kell győzni és el kell pusztítani.
Aleksandar Vučić: „Azt hiszitek, megalázhattok minket. Azt hiszitek, megijeszthettek minket. Elegünk van már ebből. Nem fogunk titeket szolgálni, és nem hallgatjuk tovább a hazugságaitokat. Minden megteszünk azért, hogy megőrizzük a békét.”
Aleksandar Vučić beszédében kitért a boszniai Szerb Köztársaság és Milorad Dodik helyzetére. A boszniai szerbeknek azt üzente, őrizzék meg a békét és a stabilitást, Belgrád pedig mindenben segíteni fog nekik. Milorad Dodik a felszólalásában kiemelte, hogy a boszniai szerbek azt szeretnék, ha Szerbia erős állam lenne, fejlődne és virágozna, és továbbra is támogatná a boszniai Szerb Köztársaságot. Hozzátette: Bosznia-Hercegovinát nem tartja hazájának, Szerbiát és a boszniai Szerb Köztársaságot tartja otthonának.
„Nem gyűlölöm az embereket. Nem gyűlölöm a muszlimokat sem. Gyűlölöm a politikájukat, amely rossz ránk nézve. És nem hajlok meg a követeléseik előtt. Harcolni fogok, mert szerb vagyok. Harcolni fogok, mert nem engedhetem meg, hogy még egy gramm szerb földet is elveszítsünk. És soha többé nem engedem meg, hogy szerbek haljanak meg.”
A megemlékezésen felszólaltak azok is, akik 30 évvel ezelőtt Horvátországból menekültek Szerbiába. Felidézték emlékeiket, és felhívták a figyelmet arra, hogy hasonló események nem történhetnek meg többé.
