Virágba borultak a temetők

Szentmisére hívja a híveket a kelebiai templom harangja Mindenszentek napján. Ilyenkor a szokásosnál is többet gondolnak azokra, akik már nem lehetnek velük.

Véró Mária, Kelebia: „Azért jövünk a templomba ilyenkor, anyukám, apukám meghalt, anyósom, apósom, mindenki, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy emlékezzünk róluk is, meg hát mindenkiről, aki a miénk.”

Huber Antal rendszeresen jár templomba. Mindenszentek napján jó szívvel gondol felmenőire: „Ilyenkor a szülőkre, meg a nagyszülőkre megemlékezünk. Nekem nagyon jó emlékeim vannak, és ezt meg kell őrizni szerintem.”

Mindenszentek ünnepe a kötelező egyházi ünnepek közé tartozik, ezért a hívek számára előírás a szentmisén való részvétel. Az üdvözült lelkeket ünneplik ilyenkor, nem csak a név szerint ismert szenteket, hanem mindenkit, aki halála után elnyeri az üdvösséget.

Paskó Csaba, plébános, Kelebia: „Minden vallásnak valahol ez az egyik fő üzenete, a kereszténységnek pedig különösen, hogy az élet a fogantatás pillanatával kezdődik és a halállal nem ér véget. Ez egy óriási igazság, és ezt ki kell mondani, hogy a mi életünk nem a földi életre korlátozódik. Nem a legrosszabb dolog a halál, ami az emberrel történhet, hanem az örök kárhozat. Ma pont azokat az embereket ünnepeljük, akik elérték életük legszebb célját, ezek pedig az üdvözültek.”

Mindenszentek napján sokan keresik fel a temetőket, hogy az elhunyt szeretteikről emlékezzenek. Kovács Anikó nem csak az ünnepekkor jár ki a szabadkai Bajai-úti temetőbe. Tizenkét halottja sírjáról gondoskodik.

„Virágot szoktam kihozni. Most is már odakerült anyukám és a bátyám sírjára, mert együtt fekszenek, egy sírban. Ott van a virág, én imádkozom. Imádkozok a halottainkért és magunkért is.”

Mindenszentek ünnepét a halottak napja követi, amikor szintén sokan járják a sírkerteket. Akkor azokért a lelkekért imádkoznak a hívek, akik az üdvösséget még nem nyerték el.