Visszaeső pedofilok - Van-e esély a normális újrakezdésre?
Vajon milyen jogi protokoll szerint járnak el a hatóságok ezekben az esetekben? Mi történik egy visszaeső elkövetővel az elfogásától az ítélethozatalig? Mit mond a törvény, és kié a felelősség?
A következő riportban szakértőkkel járjuk körbe a témát – neuropszichiáter és ügyvéd segítségével keressük a válaszokat: meddig terjedhet az igazságszolgáltatás, és hol kezdődik a társadalmi védelem?
Nemrég hatalmas felháborodást váltott ki Szabadkán, hogy áprilisban csaknem 9 évvel a letartóztatását követően ismét szabadlábon van az a fiatal férfi, akit több kiskorú elleni elkövetett szexuális zaklatás vádja miatt ítéltek el még 2017-ben. Az akkori vádirat szerint a 23 éves elkövető kerékpárral közelítette meg áldozatait, obszcén megjegyzéseket tett, majd levetkőzött, és mutogatta magát. E.E.-t 2016 októberben tartóztatta le a rendőrség, majd a bíróság négy és fél évnyi börtönbüntetésre ítélte, ami közel állt a maximálisan kiszabható öt évhez.
E.E. röviddel szabadulása után április végén ismét kiskorúakat környékezett meg, információk szerint most Szabadkán, a Kertváros környéki játszótéren próbált szóba elegyedni az ott játszó gyerekekkel, majd a Sugárút környékén egy 7 éves kislányt csalt be egy üzletbe azzal az indokkal, hogy segítsen neki női fehérneműt választani. A kiskorú a házuk előtt játszott a többi gyermekkel. Szerencsére azonban a kislány 11 éves nővére észlelte húga eltűnését, és keresni kezdte, majd egy, a közelben található üzletben találta meg, az ismeretlen férfi társaságában. Az esetet azonnal jelentették a rendőrségnek, amely kamerafelvételek alapján beazonosította a gyanúsítottat, akit a lakosok és a hatóságok is nagy erőkkel keresni kezdtek, az internetnek köszönhetően gyorsan terjedtek az információk, és a tettest hamar elfogták. A korábban elkészült pszichiátriai szakvélemény szerint E.E. szexuális viselkedészavarral küzd, amely kezelhető, de csakis abban az esetben, ha abba ő maga is beleegyezik.
Ez az eset rámutat a visszaeső szexuális bűnelkövetők kezelésének és felügyeletének kihívásaira, valamint a jogi és pszichológiai rendszerek közötti együttműködés fontosságára, amely a társadalom védelme érdekében kiemelt jelentőségű. Szabadka lakosai döbbenten álltak a tény előtt, hogy egy ilyen súlyos eset után az elkövetőt kiengedték. A kérdés jogosan merül fel: van-e helye a társadalomban egy visszaeső, szexuális bűncselekményeket elkövető személynek? De a pedofília nemcsak jogi, hanem súlyos pszichés és társadalmi kérdés is.
Az áldozatok sok esetben kiskorúak, akik hosszú távú mentális következményekkel élnek tovább, sőt gyakran éveken át hallgatnak a történtekről, miközben a lelkükben mély sebekkel élik mindennapjaikat. Ez pedig kihat a fejlődésükre, az önképükre, a kapcsolataikra, valamin a mentális egészségükre is. Az átélt abúzus után a rehabilitáció célja, hogy a gyermek visszanyerje biztonságérzetét, feldolgozza a történteket és a jövőben egészséges, teljes életet élhessen - hangsúlyozta prim. dr. Sági Zoltán, neuropszichiáter. Ehhez mindenképpen szeretetteljes családi környezetre van szükség, de mit tud tenni az igazságszolgáltatás, és milyen pszichológiai segítséget kaphatnak a sértettek?
Felmerül bennünk a kérdés, hogy van-e értelme a pedofil bűnelkövetők társadalmi reintegrációjának? A kérdés ugyan megosztó, de a válasz nem fekete vagy fehér. A társadalom elsődleges érdeke a gyermekek védelme – ugyanakkor minden jogállamban alapelv, hogy a büntetés letöltése után az egyén lehetőséget kapjon a reintegrációra, de csak és kizárólag abban az esetben, ha nem jelent közvetlen veszélyt másokra. Ez lenne az elmélet. Jogilag tehát a büntetés letöltése után az elkövető elvileg visszatérhet a társadalomba. Pszichológiailag azonban a reintegráció csak akkor lehet sikeres, ha a személy átesett szexuális devianciát célzó terápián, felismeri tette súlyát és együttműködik a szakemberekkel. A közösség részéről azonban szükség van folyamatos ellenőrzésre, kontrollra, és bizonyos fokú elfogadásra – de ez a legtöbbször nem valósul meg.
A pedofil bűncselekmények a súlyos bűntett kategóriába esnek, ennélfogva 5-től 20 évig terjedő börtönnel büntethetők. Szerbiában 2013 óta létezik az ún. „pedofil-regiszter”, aminek már mintegy 700 nyilvántartottja van, de ez nem nyilvános, és kizárólag az állami szervek számára elérhető rendszer. Az egyszer nyilvántartásba került személyek a szabadulás előtt pszichiátriai vizsgálatokon esnek át, ahol a visszaesés kockázatát vizsgálják, de általában nincs kötelező terápiás rehabilitáció. A kiszabadult személyek gyakran másik városba költöznek, új személyazonosságot is kérhetnek, de a hatóság ezekben a súlyos esetekben életük végéig megfigyeli őket – ismertette Bucko György, ügyvéd.
Mindent összevetve elmondhatjuk, a gyermekek biztonsága nemcsak a család, hanem az egész társadalom közös ügye. A megelőzés az iskolában, az egészségügyben, a közösségek szintjén kezdődik, és ott folytatódik, hogy időben felismerjük a figyelmeztető jeleket. Kiemelten fontos a megelőzés, az internetes zaklatás jeleinek felismerése, amelynek tudatosítása már gyerekkorban életmentő lehet. Hiszen a közösségi oldalak által könnyen áldozatul eshetnek a kiskorúak. A szakemberek szerint a büntetésen túl az elkövetők megfelelő reintegrációjára is szükség lenne, hiszen a megfelelő ellátás hiánya növeli a visszaesés esélyét. A jelenlegi rendszer főként jogi válaszokat ad, ám a hosszú távú megoldáshoz átfogó, összehangolt szemléletre van szükség.
