150 évvel a kipusztulásuk után visszatérnek az óriásteknősök egy Galápagos-szigetre

A 8 és 13 év közötti 158 új jövevény már elkezdte felfedezni azt az élőhelyet, amelyet a következő években alapjaiban formálnak majd át.

„Elég nagyok ahhoz, hogy kiengedjük őket, és meg tudják védeni magukat a betelepített állatokkal, például a patkányokkal és macskákkal szemben” – mondta Fredy Villalba, a Santa Cruz szigetén működő Galápagos Nemzeti Park tenyészközpontjának igazgatója, hozzátéve, hogy kifejezetten Floreana számára válogatták ki a legjobb, legerősebb származású egyedeket.

Christian Sevilla, a Galápagos Nemzeti Park ökoszisztémákért felelős igazgatója szerint genetikai állományuk 40 és 80 százalék között egyezik a Chelonoidis nigerével – egy olyan fajéval, amely már 150 éve kihalt.

E hibrid egyedek származási vonala az Isabela szigetén található Wolf-vulkánig vezethető vissza, ami a mai napig fejtörést okoz a tudósoknak. Sevilla szerint a tenyésztési program célja, hogy a legerősebb genetikai felépítésű felnőtt példányok kiválasztásával idővel visszaállítsák a valaha kihalt floreanai faj eredeti genetikai tisztaságát.

Két évszázaddal ezelőtt Floreanán mintegy 20 ezer óriásteknős élt. A bálnavadászat, egy pusztító tűzvész és a könyörtelen emberi kizsákmányolás azonban végül teljesen eltüntette őket a szigetről.

Floreana, a nagyjából 173 négyzetkilométeres sziget vulkanikus eredetű földdarab, egyben a Galápagos-szigetvilág legdélibb pontja. A Csendes-óceán közepén, a szárazföldi partoktól mintegy 1000 kilométerre fekszik, és ma is távoli, ugyanakkor létfontosságú ökológiai területnek számít.

A Floreanára visszatelepített teknősök csaknem 200 fős, sokszínű emberi közösséggel osztoznak majd élőhelyükön, valamint flamingókkal, leguánokkal, pingvinekkel, sirályokkal és ölyvekkel. Ugyanakkor meg kell küzdeniük az olyan betelepített növényfajokkal, mint a szeder és a guáva, valamint az olyan állatokkal, mint a patkányok, macskák, sertések és szamarak. Ezek az emberi tevékenység által behurcolt, nem őshonos fajok potenciális veszélyt jelentenek a sziget legújabb lakóira.

Verónica Mora helyi lakos megvalósult álomként írja le a teknősök szabadon engedését. „Most válik valóra egy projekt, amely évekkel ezelőtt indult” – húzta alá, hozzátéve, hogy a közösséget óriási büszkeséggel tölti el az óriásteknősök visszatérése.

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1978-ban természeti világörökségi helyszínné nyilvánította a Galápagos-szigeteket. Ez az elismerés a szigetek páratlan, sehol máshol nem található szárazföldi és tengeri élővilágát ismeri el.