Bolygónk ma tízszer gyorsabban melegszik, mint a paleocén-eocén hőmaximum idején
56 millió éve ért véget a paleocén kor, az azt lezáró paleocén-eocén hőmaximum idején pedig nagyjából 6 °C-kal emelkedett a globális hőmérséklet. Az időszak első 5000 éve alatt – amíg a melegedés lezajlott – jelentősen megnőtt a szén mennyisége a légkörben, egy friss kutatás szerint pedig a bolygót borító növényzet nagy része kipusztult. Utóbbi hozzájárult ahhoz is, hogy az időszak végül mintegy 100 ezer évig tartson, a felmelegedés végéig pedig újabb 100 ezer évre volt szükség.
A felmelegedés alapvetően a növények fotoszintézisét zavarta meg: ez az a folyam, amely során – más folyamatok mellett – a növények megkötik és eltárolják a szén-dioxidot. Annak megállapítására, hogy miként változott a fotoszintézis, a kutatók egy számítógépes modellt hoztak létre, mely a növények fejlődését, szétszóródását és a szénmegkötésben vállalt szerepüket vizsgálta.
A vizsgálatok során kiderült, hogy míg a sarkkörökön dúsabb, magasabb növényzet váltotta a fenyőerdőket, az enyhébb éghajlati övezetekben a lombhullató fák nemigen tudtak alkalmazkodni a megváltozó körülményekhez, a felmelegedés elérte a 4 °C-ot. Bár néhány faj, például a pálmafák jól érezték magukat a megváltozott körülmények között is, ezek jóval kevesebb szenet voltak képesek megkötni.
