Csökken a Korond-patak sótartalma, határérték alatt a Maros és a Tisza szegedi szakaszán

Az igazgató elmondta: a parajdi sóbánya környékén 16 nagy teljesítményű szivattyút üzemeltek be, és ezekből nyolc 48 órája folyamatosan működik. Kinyerik az édesvizet a sóbánya fölötti részen a Korond-patak mellékpatakjából, és a sóbánya alatti területen engedik vissza a Korond-patakba, megakadályozva ezáltal, hogy az édesvíz sóval érintkezzen. A szivattyúzás a patak elterelésén dolgozó céget is segíti a munkában, mivel a víz nem mossa tovább a területet. Az igazgató szerint a szivattyúkkal szinte a patak teljes vízhozamát átveszik, aminek köszönhetően a patak vizének sókoncentrációja csökkenőben van. Arról is beszélt, hogy a Kis-Küküllőn lefolyó magas sótartalmú víztömeg elhagyta Gyulafehérvárt, és a Hidroelectrica vállalat továbbra is édesvízzel hígítja azt. A folyó Nagy-Küküllőig terjedő szakaszán további halpusztulást észleltek a szakemberek. A Kis-Küküllő magas sótartalma miatt vezetékes víz nélkül maradt Maros megyei településeken eközben valamelyest javult a helyzet: Dicsőszentmárton városban, Vámosgálfalva, Ádámos és Szászbogács községekben hétfőtől ismét biztosítanak emberi fogyasztásra nem alkalmas, csak háztartási munkákra használatos vezetékes vizet a lakosságnak. Amennyiben a víz sótartalma meghaladja a literenkénti 1500 milligrammot, leállítják a szolgáltatást – közölte a Maros megyei katasztrófavédelmi felügyelőség. A Kis-Küküllő mentén tíz megye vészhelyzeti felügyelősége segít a vízosztásban az érintett településeken, miután az elárasztott parajdi sóbányából kijutott sós víz miatt szerdán kritikusan megnőtt a folyó vízének sótartalma, ami ökológiai katasztrófát, tömeges halpusztulást is eredményezett.

A Szegedi Tudományegyetem szakembereinek mérései szerint határérték alatti volt a víz sókoncentrációja a Maros magyarországi és a Tisza szegedi szakaszán a hétvégén – közölte a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága. A közlemény idézte Sipos Györgyöt, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék vezetőjét, aki elmondta, a mintavételbe bevonták a Maros menti településekről származó hallgatókat is, akik a laborgyakorlatokon korábban már elsajátították ennek menetét, az ismeretek felfrissítése érdekében pedig videókat is készítettek számukra. Hat ponton indultak meg a mérések, az első mintagyűjtés péntek este hatkor történt, szombaton és vasárnap pedig további három-három alkalommal gyűjtöttek mintákat. A mérések során első körben a vízminták vezetőképességének meghatározása volt a cél, ami a sótartalom függvényében változik. Az előzetes eredmények alapján a mért értékek egy esetben sem közelítették meg a közepes és nagyobb folyókra vonatkozó magyarországi határértéket (900 µS/cm). A folyásirányban legfelső mérési ponton, Apátfalvánál péntek este gyűjtött mintából 506 µS/cm-os értéket mérték, ami jelzi, hogy a sós víz a vártnál néhány órával hamarabb érkezett meg. A legmagasabb vezetőképességet másnap reggel Deszk alatt gyűjtött minta mutatta (511 µS/cm), azaz körülbelül erre az időszakra érhetett a Tisza közelébe a sós hullám. Megfigyelték azt is, hogy a Tiszába érkezve valamelyest hígult a víz, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon még mindvégig magas volt a sótartalom, lejjebb ugyan érezhetően csökkent a sós víz hatása, de itt is kismértékű emelkedést tapasztaltak. A Maros-torkolat felett gyűjtött tápéi minták mindvégig szinte azonos, 310-320 µS/cm közötti értéket vettek fel, azaz a Maros mentén és a torkolat alatt tapasztalt eltérések és ingadozások egyértelműen a Parajdról érkező sós víznek tudhatók be, valamint a mért legmagasabb értékek az alapértékeket 50 százalékkal haladták meg. A sótartalom mérése mellett további vízkémiai elemzéseket is terveznek, illetve nemcsak a vízből, de a víz szintjében lévő iszapból is gyűjtöttek mintát, ezek elemzése azonban több időt vesz igénybe – áll a közleményben.