Drámai csökkenés a vadvilág populációiban
A megfigyelt vadon élő gerinces fajok populációi 1970 és 2020 között, mindössze 50 év alatt drámai mértékben, átlagosan 73%-kal fogyatkoztak meg. Földünk kritikus fordulópontokhoz közeledik, a természet pusztulása és az élőhelyek eltűnése pedig tovább fokozza sérülékenységünket a klímaváltozással szemben a szakemberek szerint. A jelentés felhívja a figyelmet arra, ha a következő öt évben nem teszünk nagyon komoly lépéseket az éghajlati és természeti kettős krízis kezelésében, annak visszafordíthatatlan következményei lesznek – derül ki a WWF közleményéből.
A Londoni Zoológiai Társaság által számított Élő Bolygó Index 5 495 faj csaknem 35 000 populációjának változásai alapján arról ad képet, hogy hogyan változtak 1970 és 2020 között Földünkön a vadon élő gerinces állatfajok populációi. A legsúlyosabb csökkenés az édesvízi fajoknál tapasztalható (-85%), ezt követik a szárazföldi (-69%), majd a tengeri (-56%) fajok populációi. Az élőhelyek romlása és pusztulása – melynek elsődleges okozói a globális, ipari élelmiszer-termelési rendszerek – jelenti a legsúlyosabb fenyegetést, ezt követi a természeti erőforrások túlhasználata, az inváziós fajok és a különféle betegségek jelentette fenyegetések. Az éghajlatváltozás különösen Latin-Amerika és a Karib-térség vadvilágának populációit veszélyezteti, ahol átlagosan 95%-os csökkenést mértek.
A populációk fogyatkozása jó előrejelzője a megnövekedett fajkihalási kockázatnak és az ökoszisztémák általános állapotromlásának. Ha az ökoszisztémák egy bizonyos szinten túlkárosodnak, akkor már nem képesek biztosítani az emberiség számára azokat az előnyöket, amelyektől mindannyian függünk − a tiszta levegőt és vizet, illetve az élelmezésünkhöz szükséges egészséges talajt. Emellett ezek a természetes élőhelyek egyre sebezhetőbbé válnak a szélsőségekkel − például a klímaváltozás által okozott extrém időjárási eseményekkel − szemben. Az ökológiai rendszereket érő összeadódó romboló hatások akár olyan mértékűek is lehetnek, hogy visszafordíthatatlanul megváltozik az eredeti működésük. Azt a pontot, ahonnan egy rendszer számára már nagy eséllyel nincs visszaút az eredeti működés helyreállásához, kritikus fordulópontnak szokás nevezni.
Az Élő Bolygó Indexben szereplő fajok közül néhányat kiemelve az ausztráliai Nagy-korallzátony területén található Milman-szigeten 1990 és 2018 között a fészkelő nőstény karvalyteknősök száma 57%-kal csökkent, a brazíliai Mamirauá rezervátumban pedig 1994 és 2016 között az amazonasi folyamidelfin populációja 65%-kal, a kisebb termetű parti delfiné 75%-kal fogyatkozott meg.
Ugyanakkor vannak olyan populációk, amelyek a hatékony természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően stabilizálódtak vagy növekedtek – például a kelet-afrikai Virunga-hegységben a hegyi gorillák állománya 2010 és 2016 között évente mintegy 3%-kal nőtt, az európai bölény állományai pedig növekedésnek indultak Közép-Európában.
A következő öt évben meghozott döntések és intézkedések meghatározók lesznek a földi élet jövője szempontjából. Helyreállíthatjuk élő bolygónkat, ha most cselekszünk” – emelte ki Kirsten Schuijt, a nemzetközi WWF főigazgatója.
