Figyeljünk az utakon, megkezdték vándorlásukat a mocsári teknősök
A védett mocsári teknős az egyetlen őshonos teknősfajunk, amely vízhez kötődő életmódot folytat. A Körös-Maros Nemzeti Park írt arról weboldalán, hogy május végén, júniusban a párzást követően a nőstények akár két kilométerre is eltávolodhatnak a víz közeléből, hogy lerakják tojásaikat. A kis teknősök augusztus végén, szeptember elején kelnek ki belőlük. Kikelés után ösztönösen megérzik a víz közelségét, és elkezdenek visszavándorolni arra a helyre, ahonnan az anyjuk jött. Ezért fordulhat elő, hogy szeptember elején, ha napos az idő, akkor egészen meglepő helyen találkozhatunk pici, apró teknősökkel, ott is, ahol nem is sejtenénk a közelben vizet.
Sajnos a teknőstojások jelentős részéből sohasem kelnek ki a fiatal egyedek, ugyanis a rókák és a vaddisznók is előszeretettel keresik a teknősfészkeket és megeszik a tojásokat. Tíz fészekből jó, ha kettő-háromból kelnek ki teknősök. A kikelés sem jelent azonban garanciát az életben maradásra, ugyanis a vízhez vándorló apróságok igazi csemegét jelentenek a gólyák, gémek és sirályok számára, a vízparton pedig a nagy kócsagok és szürke gémek jelentenek rájuk nagy veszélyt. Ha pedig országút keresztezi vándorlásukat, az autók sem kímélik az apróságokat.
