Közép-Európa jelentős részén a talajvízszint már 85–90 centiméterrel alacsonyabb az átlagosnál
Az elmúlt 5 év során többször is az átlagosnál jóval melegebb és szárazabb időszakokat tapasztaltunk. A 2021/2022-es történelmi aszály, valamint a tavalyi nyár második felének rendkívüli szárazsága után 2025-ben is jelentős csapadékhiány jellemzi Közép-Európa nagy részét, beleértve a Kárpát-medencét és Magyarországot is – olvasható a Klímapolitikai Intézet tanulmányában. Közép-Európa jelentős részén a talajvízszint már 85–90 centiméterrel alacsonyabb az átlagosnál, miközben a Duna, a Rajna és a Pó vízgyűjtőin hidrológiai aszály alakult ki, Magyarországon pedig – különösen az Alföldön – már most erős aszályt figyelhetünk meg, egyes kistájainkon 80–85 mm-es nedvességhiánnyal a 0-tól 100 cm-ig terjedő talajmélységben.
Ausztriában és Svájcban is vissza kellett fogni több vízerőmű teljesítményét. Bár hasonló jelenségek az elmúlt években is megfigyelhetők voltak, idén a csapadékhiány jóval korábban kezdődött, amit tovább súlyosbítanak az elmúlt 30 évben megfigyelt egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámok, valamint a tartósan forró napok, nyaranta pedig az aszályok. A jelenkori globális és a regionális éghajlatváltozás a 21. század egyik legjelentősebb természeti, ökológiai, társadalmi és gazdasági kihívása. Egy-egy időjárási szélsőség előfordulásából vagy akár egy abszolút rekord születéséből nem következik az, hogy az éghajlat megváltozott. Azonban az elmúlt 30 évben olyan változásokat tapasztalunk az egész éghajlati rendszerben, amely nem csupán egy-egy szélsőség előfordulása, hanem trendszerű változások következménye. Az 1980-as években kezdődő intenzív melegedési időszak olyan fizikai és kémiai folyamatokat indított el a Föld éghajlati rendszerében, amelyeket az emberiség rövid és középtávon már nem képes visszafordítani. Az éghajlati rendszerben beindult öngerjesztő mechanizmusok egyre inkább önállóan hajtják előre a felmelegedést, és fokozzák az időjárási szélsőségeket világszerte, így a Kárpát-medencében is.
