Magyarország drámai talajvízválsága

Nagy kihívás, hogy a felszín alatti vizeket, szemben a folyók vagy tavak vízállásával, nem látjuk. Ezek táplálják az ivóvízhálózatot, a mezőgazdaságot vagy épp az ipart, emellett pedig fenntartják a természetes ökoszisztémákat is. Láng Istvánt, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója az Országos Erdészeti Egyesület konferenciáján azt mondta, hogy Magyarország vízmérlege az utóbbi években negatív irányba tolódik el. Ez azt jelenti, hogy több víz távozik az országból, mint amennyi érkezik, ami a terület egyre szárazabbá válását eredményezi. 

Balogh Péter nagykörűi gazdálkodó, geográfus szerint az Alföldön a talajvízszint évente átlagosan 2–5 centiméterrel süllyed, ami önmagában véve is évi egy Balatonnyi vízveszteséget jelent. A süllyedés mértéke regionálisan még riasztóbb képet fest: a Felső-Tisza-vidéken az utóbbi 20 évben a talajvízszint átlagosan közel 1,5 métert zuhant, míg a Homokhátságon az átlagos süllyedés 2–3 méter, de helyenként a 10–12 métert is eléri. Bíró Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetője a Kék Bolygó podcastban elmondta, a Homokhátságon az elmúlt 30 évben nagyjából 1,5 milliárd köbméter víz tűnt el a talajból. A szakember arról is beszélt, hogy mára a helyzetet maga a Tisza folyó is súlyosbítja, mert túl mély medre miatt jelentős mennyiségű talajvizet szív el a környező vidéktől. 

A klímaváltozás hatása leginkább a vízgazdálkodáson keresztül érzékelhető, a Magyarországra beérkező folyók vízhozama ugyanis radikálisan csökken. Ahogy ezt Áder János a podcastban elmondta, az elmúlt években szemléletváltás figyelhető meg a vízügyi kérdésekben. Míg korábban a szakemberek inkább arra törekedtek, hogy lehetőség szerint minél előbb szabaduljunk meg a „nem kívánatos vizektől”, melyek csak kárt okoznak, addig mára egyre inkább teret nyer az a szemlélet, hogy próbáljuk meg valahogy eltárolni a vizet. 

Bíró Tibor szerint a belvízelvezető és csatornahálózatunk alapvetően egy defenzív rendszer, melyet azért hoztak létre, hogy megszabaduljanak a belvizektől, de – jelentősebb átalakítások után – ezeket nemcsak a víz levezetésére, hanem megtartására is lehetne használni. A hasonló célt szolgáló beavatkozásokkal elérhető változások pedig nemcsak a talajvíz szintjének megőrzésében vagy emelésében hozhatnak előrelépést, de más pozitívumaik is lehetnének. A beszivárgáson keresztül eltárolt víz táplálja a növényeket, a párolgása révén képes a környezet hűtésére, és a lokális csapadékképződést is elősegíti. A szakember szerint fontos lenne az erózió elleni védelem fokozása is, továbbá a domboldali lefolyások csökkentése, a beszivárgás növelése, sík vidékeken a belvízcsatornák, az öntözőcsatornák, a kettős működtetésű csatornák medreinek feltöltése vízzel. 

A megoldás talán a „mozaikos vízvisszatartásban” rejlik, amely mindazon túl, hogy a beszivárgáson keresztül gyarapítja a talajvizet, a párolgáson keresztül hűti a környezetet, és építi a tájat is.