A mikroműanyagok mennyiségét vizsgálták a Balatonban
Egy köbméternyi Balaton-vízben 21 mikroműanyag található, a Kis-Balatonban 7-8 körül van ez a szám, a nagy szemétszedésen nemrég átesett Bodrogban pedig 214,8 műanyagszemcsét számoltak össze. Közömbösíteni még nem igazán lehet ezeket, megelőzéssel többet tehetünk természetes vizeink műanyagmentesítésén, vélik a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének szakemberei. Bár a legtöbb földfelszíni víz a Zala folyóból érkezik a Balatonba, mégsem innen jut a tóba a legtöbb szennyezés, hanem a kisebb befolyókból. A legutóbbi kutatás során a Balaton két medencéjében nyolc helyszínen végeztek méréseket, 50 mikrométer és 1 milliméteres tartományban vizsgálódtak a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének munkatársai a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatóival közösen.
A polipropilén, a polisztirol és a polietilén voltak a leggyakoribb műanyagok, amelyek elsősorban fóliákból, PET-palackokból, zacskókból, ruházatokból és hőszigetelő anyagból kerültek a vízbe. A Kis-Balatonban átlagosan 7-8 mikroműanyag szemcsét találtak a kutatók ezer liter vízben, míg a Balatonban 21-et. Ez utóbbi szám talán nem tekinthető kirívóan magasnak, noha 67 európai tó esetében 7,3 átlagos szemcseszámot számoltak össze a kutatók, igaz, más vizsgált mérettartományban (310 mikrométer és 5 milliméter között) és eltérő módszerekkel. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az édesvízi tavakat egyelőre még kevésbé vizsgálják, mint a tengereket, óceánokat és a folyóvizeket” – mondta Svigruha Réka, a HUN-REN BLKI tudományos munkatársa. A kutató hozzátette, az európai folyóvizekben átlagosan 0,03-187 000 között is lehet a mikroműanyagok száma egy köbméter vízben irodalmi adatok alapján.
Érdekesség, hogy nemrég érkezett egy számadat az egyik legszennyezettebb magyarországi vízről: a Bodrog folyóban tízszer annyi, 214,8 mikroműanyagot mértek egy köbméter vízben, mint amennyit legutóbb a Balatonban. Svigruha Réka szerint még gyerekcipőben járnak azok a kutatások, amelyek a mikroműanyagok lebontását célozzák meg különböző mikroorganizmusokkal, például baktériumokkal, gombákkal. A kutató ezért a megelőzésre helyezné a hangsúlyt, a szennyvíztisztító-telepeken a szűréseket, a szűrésberendezéseket fejlesztené, valamint úgy véli, sokkal környezettudatosabban kellene a műanyag termékeket használnunk például a vízparti nyári fesztiválok idején. A kevesebb műanyag használata már csak azért is indokolt a vízpartok környékén, mert azok a táplálékláncokon keresztül könnyen eljuthatnak az emberi szervezetig is.
A balatoni kutatók vízibolhákkal kísérleteztek, amelyekkel különböző fajta mikroműanyagokat etettek. A vizsgálatból kiderült, a mikroműanyagok befolyásolják az apró állatok növekedését, továbbá az a szaporodásukra is negatívan hat az eredmények szerint. Ugyanis a vízibolhák táplálékként veszik magukhoz a szűrögető életmódjuk során a mikroműanyagokat, abból azonban nem jutnak tápanyaghoz. „Rajtuk keresztül a halakon át a táplálékláncba is begyűrűzhetnek ezek az apró szemcsék, és ez hosszabb távon megzavarhatja a természetes ökoszisztéma stabilitását” – hangsúlyozta a HUN-REN BLKI kutatója.
