Mit tegyünk, ha magára hagyott madárfiókát találunk?
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleménye szerint a madárfiókák túlnyomó többsége nem árva, ezért a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket. Hasonló a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal. Őket ugyanakkor jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad.
A madarak számára a legjobb megoldás, a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva, a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá tenni. Persze van, amikor tényleg jó, ha a madárfióka megmentése mellett döntünk. Viharos időben kiesett fiókák esetében az a legjobb mentési megoldás, ha a pórul járt fiatalt az ágak közé helyezzük.
A kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkoznak az utcán, a parkban, a kertben a földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogva.
A látszat ellenére ezek a állatok nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha hazavisszük őket. Mi ugyanis nem tudjuk megtanítani őket a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra, ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva maradandó egészségkárosodást is okozhatunk nekik. Ezért a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva, a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá kell tenni.
