Nem lom, hanem menedék – miért ne takarítsunk túl korán a kertben
Az elszáradt szárakban, az avar alatt és a növényi maradványok között most is élet van – olyan rovaroké, amelyek tavasszal beporoznak, kártevőket gyérítenek, és erősebbé teszik a kertet.
Azt írják, amikor túl korán takarítunk, ezeket a búvóhelyeket számoljuk fel. Az üreges szárakban vadméhek telelnek, az avar óvja a lepkék bábjait és az áttelelő imágókat, a növényi törmelék rétegeiben pedig katicák, fátyolkák, fürkészdarazsak és futóbogarak húzzák meg magukat. A téli rendrakás, az elszáradt növényi részek túl korai visszavágása sokszor nem rendet tesz, hanem lakott rovarszállásokat számol fel. A bejegyzés szerint, ha állva hagyjuk a növényeket ősz végétől kora tavaszig, az avart pedig az ágyásokban tartjuk természetes mulcsként, a kert magától gondoskodik a védelemről.
Amikor a nappali hőmérséklet tartósan 10–13 °C fölé emelkedik, már kevesebb kárt okozunk. Ilyenkor is érdemes magasabban hagyni a szárakat, és a levágott részeket félretenni egy nyugodt sarokba, hogy a későn ébredő rovaroknak maradjon menedék.
