Tanóra a természetben
6,83, azaz majdnem hét méter ennek az eperfának a törzsátmérője. Valamikor a Tóth-iskola udvarán állt a város legöregebb fája. Az iskola ma már nem létezik, de a fa megmaradt, és legalább 200 éves.
Szilágyi Edit, Óbecse: „Sok volt abban az időben ilyen, de ez a fa különösen kedves volt, mert nagyon sok diáknak volt a játszótere közepén, volt rajta hinta, voltak rajta karikák, amin lehetett tornázni, fel lehetett mászni, és a leveleket arra lehetett szedni, hogy a selyemgubóknak legyen mivel elszórakozni.”
A Jovan Popović utcában található eperfáról Csonka Róbert is beszélt a Testvériség Általános és Középiskola, valamint a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjainak, akik meg is kóstolták a fa termését.
Csonka Róbert, tanár, Testvériség Általános és Középiskola, Óbecse: „Az eperfa, a fehér vagy a fekete eper nem őshonos nálunk, de egyes írások szerint már a honfoglalás idején megtalálható volt a tájunkon. Annak idején elsősorban a termését használták, rettentő magas antioxidáns-tartalmú, illetve a leveleit is, hasonlóan mint a szőlőlevelet, különböző ételek elkészítéséhez használták. Amit tudni kell róluk, hogy rettentő sok volt annak idején ezen a vidéken, és a selyemhernyó elterjedésével a kártevő áttért más gyümölcsfákra is.”
A természetórát az Ökobecse Polgári Egyesület szervezte meg a környezetvédelem világnapja alkalmából.
Kiss Zoltán, elnök, Ökobecse Polgári Egyesület, Óbecse: „Általában mindig arra próbáljuk meg felhívni a figyelmet, hogy saját magunk mit tudunk tenni a környezetünk megóvása érdekébe. Itt egy nagyon szép példa van, egy 200-220 éves eperfa, amely ellenállt az idő viszontagságainak. Apró dolgokkal, odafigyeléssel, gondozással el tudjuk érni, hogy a környezetünk szebb legyen és megmaradjon.”
Az Ökobecse Polgári Egyesület már 9 éve szervez hasonló ismeretterjesztő programokat a Kovács Huszka Ferenc botanikus nyomdokaiban nevű projekt keretében.
