Teljesen átalakulhat a Homokhátság növényvilága
Az eredmény aggasztó: ha így folytatódik a klímaváltozás, a Kiskunságában az árvalányhajat és a kék szamárkenyeret távoli tájak melegkedvelő, egzotikus növényei szoríthatják ki. Sajátos Kárpát-medencei természetvédelmi értékei mellett — mint a homoki kikerics, a tartós szegfű és a homoki nőszirom — e gyeptípus fontos tulajdonsága, hogy a talajvíz közvetlen hatásától függetlenül képes fennmaradni, ami azt is jelenti, hogy ha itt megváltozik a növényzet, akkor az jelentős részben a globális éghajlatváltozásnak tulajdonítható. A Duna-Tisza közi homokhátságon az utóbbi két évtized során kimutathatóan megnőtt az éves középhőmérséklet, ugyanakkor az éves csapadékmennyiségben nem történt érzékelhető változás. A 2005-ben és 2022-ben végzett terepi felmérések összehasonlítása alapján a növényzet összetétele is jól követte ezt a tendenciát: világosan látszott, hogy az évelők körében jelentősen megnőtt a melegkedvelő növények aránya, míg a hűvösebb körülményeket igénylők aránya lecsökkent. A kutatók eredményei szerint a szárazságtűrést illetően nem volt kimutatható változás, és a fajszám sem változott e csaknem két évtized alatt, azonban hosszabb távon van miért aggódni - áll a National Geographic cikkében. Kutatásunk szerint a 2005-ben regisztrált állapothoz képest 2022-re lényegesen megnőtt két idegen eredetű inváziós faj, a bugás tövisperje és a homoki prérifű gyakorisága. Márpedig a biológiai sokféleség csökkenésének és a természetes életközösségek átalakulásának egyik legfőbb oka az idegen eredetű inváziós fajok előretörése - mondja Erdős László. Az előrejelzések szerint az éghajlatváltozás következtében megváltozhat a csapadék éven belüli eloszlása is. Míg az egyéves növények egy-egy különösen száraz évet viszonylag gyorsan ki tudnak heverni, és a talajban levő magokból hamar megújul a populáció, addig az évelők gyakran lassabb növekedésűek, így helyreállásuk is több időt vesz igénybe. Ismétlődő száraz időszakok tehát a jelenleg domináns évelő fajok visszaszorulását okozhatják, így a Duna-Tisza közi homokhátság gyepeinek helyén egyévesekből álló, félsivatagi jellegű vegetáció alakulhat ki.
