Túlélés vagy utódnevelés? A madarak evolúciós dilemmája
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület cikke szerint a biológiai sokféleség riasztó mértékben csökken, és bár ennek értelmezéséhez a demográfiai mozgatórugókat is ismerni kell, még mindig kevéssé ismert, hogy a kifejlett egyedek túlélése vagy a költési siker játszik-e erősebb szerepet az állománytrendek alakulásában.
Egy új tudományos cikk a költési időszakban végzett európai állandó ráfordítású gyűrűzés 2000-2021 közötti, speciális madárgyűrűzési adatait felhasználva, kontinentális léptékben vizsgálja ezt a kérdést 10 ország, 33 madárfajának, 1,2 millió adat alapján. A projektben a világ harmadik legpatinásabb, 1908-ban indult madárgyűrűzési múltjával rendelkező Magyarország is részt vett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Madárgyűrűző Központja révén.
A kutatók a szaporodási siker és a felnőtt egyedek túlélésének szerepét elemezték, valamint azt, hogy ezt miként befolyásolta a költési időszak átlagos hőmérséklete, a vonulási stratégia, valamint a költőhely. Az eredmények azt mutatják, hogy az európai énekesmadaraknál a felnőtt egyedek túlélése fontosabb mozgatórugója az éves populációváltozásnak, mint a költési siker. Mindez egyfajta evolúciós dilemmát is jelent.
A fiókanevelésbe tett idő és energia csökkenti a vonulás vagy a telelés túlélésének esélyét a szülőknél. Kevesebb fióka felnevelésével ugyan javul a szülőmadarak túlélési esélye, de ha magas a fiatal madarak pusztulási aránya, akkor hosszabb távon az utódok hiánya miatt csökken a faj állománynagysága is.
Az MME szerint egy bonyolult egyensúlyról van, és a faj szintjén egyik sem nélkülözhető, ráadásul akár évente változik a képlet, például az időjárás hatására. Az emberi tevékenységek miatt gyorsan változó élőhelyek és a klímaváltozás viszont még fontosabbá teszi, hogy az ilyen eredményeket is figyelembe vegyék a természetvédelmi intézkedések kidolgozásában, különösen a nagy távolságra vándorló énekesmadarak esetében.
