Vadlúd szinkronfelmérést végez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
A november 14-17. között zajló hóközepi felmérésen kiemelten szeretnék felhívni a figyelmet a vadlibacsapatok számbavételére is.
Magyarországon a ludaknak csupán egyetlen képviselője – a nyári lúd – őshonos költőfaj, a vonulási és telelési időszakban más, jellemzően északabbi elterjedésű libafajoknak is fontos pihenő- és táplálkozó területet nyújtanak az ország vizes élőhelyei. Késő ősztől kora tavaszig a nyári ludak mellett a nagy lilik több tízezres, illetve az egyre csökkenő számú tundralúd több százas csapatai vonulnak keresztül a Kárpát-medencén. E csapatokhoz olyan, a térségben ritkábban feltűnő lúdfajok is társulnak, mint az apácalúd, az örvös lúd, vagy a fokozottan védett kis lilik és szintén fokozottan védett vörösnyakú lúd. A legszerencsésebb terepmadarászok emellett akár a Magyarországon kifejezetten ritka vetési lúd vagy a rövidcsőrű lúd egy-egy példányát is megpillanthatják a népes libacsapatokban.
A Kárpát-medencében a vadludak mennyisége jellemzően a novemberi hónapban csúcsosodik ki. A tél beköszöntével – az időjárástól függő mértékben – megcsappan a számuk, ahogy tovább indulnak délebbi telelőterületeik felé. A libák tavaszi vonulása pedig – más vonuló madárfajokhoz hasonlóan – sokkal intenzívebb, miközben a költőterületeikre igyekeznek, hogy a lehető legideálisabb fészkelőhelyeket foglalhassák el. Így tavasszal már kevesebb időt töltenek a térségben az átvonuló vadlibacsapatok.
A vizes élőhelyeket monitorozó felmérőknek a reggeli kihúzás és az esti behúzás a legideálisabb időpont, de napközben is nagy csapatok járnak be inni a kedvező vízállású területekre. Emellett érdemes figyelmet fordítani a vizes élőhelyek környezetében fekvő táplálkozóterületek (gyepek, tarlók, gabonavetések) felkeresésére is, ahol a kedvezőbb fényviszonyok miatt tüzetesebben lehet átnézni a csapatokat ritkább lúdfajok példányait keresve.
