Van-e értelme a kémiai szúnyogirtásnak?
A repülőgépekkel végrehajtott kémiai szúnyogirtás nagyon súlyos ökológiai kockázatokat rejt. Azonban az idegmérget alkalmazó beavatkozás természeti következményei általában rejtve maradnak a nagyközönség előtt. Ennek megváltoztatása érdekében Debrecen különböző pontjain szakemberek végeztek el egy főként rovarokat érintő, tényfeltáró vizsgálatot a 2024 júliusában végzett légi, kémiai szúnyoggyérítés alkalmával.
A kutatás egyik helyszíne a Debreceni Egyetem botanikus kertje volt, ahol évszázados fák alatt, tóparton és nyílt területen is vizsgálták, hogy mely fajok esnek a lepedőkre a kémiai szúnyogirtást követően. A botanikus kertben és a város további 3 pontján lezajlott mérés során összesen 3 darab csípőszúnyogot találtak, az áldozatok közel 99%-a pedig egyéb fajok közül került ki. A néhány estén át tartó szúnyoggyérítés hatására jellemzően a fecskék alapvető táplálékául szolgáló legyek, apró fürkészdarazsak és pókok, fátyolkák, kabócafélék, poloskák, kis termetű cincérek, hangyák, ormányosbogarak, katicák és egyéb rovarok hullottak a talajra terített lepedőkre.
Az állatok az idegméreg által kiváltott jellegzetes remegést, koordinálatlan mozgást produkálták, és egy részük csak akár 2-3 napig tartó rángatózást követően pusztult el. Közel 100 áldozatra csupán egyetlen csípőszúnyog jutott. A greendex.hu cikke szerint a mérés eredménye rámutat arra, hogy módszeresen mérgezzük a teljes ökoszisztémát, így mind a vízi, mind a levegőben vadászó rovarokra is csapást mérünk a kémiai szúnyoggyérítéssel, így ellentmondásos módon épp a vérszívók számára biztosítunk ragadozóktól mentesebb életteret, támogatva ezzel az állományuk gyors, ismételt regenerálódását. Sajnos ez napjainkra részben már be is következett.
A Virológiai Nemzeti Laboratórium Debrecenben és több nagyvárosban végzett felmérése rámutatott arra, hogy a potenciálisan vírushordozó dalos szúnyog populációi a rutinszerű szúnyoggyérítési gyakorlatnak köszönhetően jelentős arányban ellenállóvá váltak a kémiai szúnyogirtás során használt hatóanyaggal szemben. A cikk szerint van hatékony, ugyanakkor természetkímélő megoldás a szúnyogok ellen. Törökbálintot hozzák fel példának, ahol már 4. éve nincs szükség kémiai szúnyogirtásra. Ott szakemberek bevonásával sikerült egy olyan környezettudatos szúnyogmentesítési módszerre helyezni a hangsúlyt, amellyel közvetlenül a szúnyoglárvák kifejlődését akadályozzák meg.
A BTI nevű, természetes baktériumon alapuló megoldás nem okoz a kémiai szerhez fogható kiterjedt kárt az élővilágban, mert elsősorban a különböző szúnyogfajokat pusztítja el. Ráadásul már lárvakorban, így a szúnyogártalom megelőzése és a kémiai gyérítés elhagyása kéz a kézben járnak, hiszen ez a módszer az embereket a csípésektől, a beporzókat és egyéb rovarokat pedig a mérgezéstől óvja meg. Egyébként a szúnyogirtások alkalmával énekesmadarak egész fészekaljai is elpusztulnak, mivel a szülők a fiókákat a mérgezett rovarokkal etetik.
