Vigyázzunk a sünökre! + VIDEÓ
Az éjszakai életmódot folytató sün előszeretettel választja nappali búvóhelyül, illetve téli álomra a kertekben, parkokban felhalmozott lombkupacokat, rőzserakásokat. A nőstények itt is ellenek, ezért az óvatlanul végzett kertrendezés könnyen a védett állatok, akár teljes családok pusztulását okozhatja. Ezért ezeket a rakásokat semmikép se gyújtsuk fel.
Nem könnyű csak úgy megtalálni a rejtett, éjszakai életmódot folytató sünök nappali menedékét, hacsak nem kelünk jó korán (5-6 óra között), és járjuk be a kertet, a parkot hazafelé bandukoló sünöket keresve. De még ekkor is óriási szerencsére van szükség, mivel ezek az esetlennek tűnő állatok pillanatok alatt képesek szinte nyom nélkül eltűnni.
Ezért ha gallyrakással, lombkupaccal kell dolgoznunk – akár nyáron, akár ősztől tavaszig –, az esetleg ide húzódó állatok védelme, és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében érdemes az alábbi néhány egyszerű óvintézkedést betartani:
- első lépésben lehetőleg ne vasvillával essünk neki a rakásnak, hanem szerszámnyéllel, hosszabb erős bottal, az alapi részen még óvatosabban, akár kézzel forgassuk át a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta valamilyen állat;
- az is segít, ha a halmot átlátható rétegenként, fentről lefelé haladva bonjuk el;
- a zaj hatására összegömbölyödő sün tüskéire szúródó levéltörmelék szinte láthatatlanná teszi az állatot (lásd az alábbi fotókat és a videót), ezért a halom alapi részéhez jutva nagyon figyeljünk a gömbölyded formákra (az összegömbölyödve megemelt állat gyakran szó szerint kigurul a gallyak és levelek közül);
- soha se gyújtsuk fel helyben az ilyen rakásokat, mert a lángok elől a felnőtt sünök sem fognak, tudnak elmenekülni, hiszen védekezési stratégiájuk az összegömbölyödésre épül, és szó szerint megsülnek;
- Az ősz másik kihívása a sünök számára a téli nyugalmi időszakra való felkészülés. Ilyenkor annyit esznek, amennyit csak tudnak, hogy elegendő tartalékot halmozzanak fel a szervezetükben a téli álom időszakára. A szakembereknek az a tapasztalatuk, hogy november elejére legalább 350-400 grammot kell nyomniuk az állatoknak. Ha ezt nem érik el, akkor mindenképpen érdemes segíteni nekik, szakembert kell felkeresni.
- ha a gally-/lombrakás megbontásakor sünfészket találunk kölykökkel, ne essünk pánikba, és ha csak lehet, semmiképpen se szedjük össze a kölyköket és kezdjük mi magunk nevelgetni őket (!); ehelyett pakoljunk vissza rájuk az eredetivel legalább megegyező vastagságú rétegben ágakat és leveleket, majd hagyjuk a nőstényre a továbbiakat - az ilyen zöldhulladékhalmot a kölykök felnövekedése, a fészek kiürülése után bontsuk csak el;
- ha a rakás megbontásakor alvó (május-október között) vagy telelő (novembertől-áprilisig) sünt találunk, és a halom helyben nem megőrizhető a fenti módon, óvatosan vigyük át az állatot egy közeli bokor alá, és ott halmozzunk vissza rá lombot, gallyat;
- a sünöket etetni nem kell, mert a kölykök számára létfontosságú, hogy anyjukat követve a természetes táplálékokkal (férgek, puhatestűek, ízeltlábúak, gyíkok, kisrágcsálók, hullott gyümölcsök) ismerkedjenek meg, ne pedig az ember által kitett, természetellenes ételhez szokjanak hozzá, amik ráadásul hasmenést, emésztési és növekedési problémákat is okozhatnak.
Segítsük a kertünkben élő sünöket, például azzal, hogy az összegyűjtött avart nem égetjük el, inkább süntanyát alakítunk ki belőle. A süntanya kialakításához elég, ha száraz levelekből, ágnyesedékből, kisebb-nagyobb gallyakból a kert egy védettebb, zártabb részén kupacot rakunk.
