Harcmezőn vesznek oda a kárpátaljai fiatalok
A háborús cselekmények elhúzódnak, ezzel együtt pedig sajnos a katonatemetések is megszaporodtak. A 2022. február 24-én kirobbant háborúban eddig már közel negyven, beazonosított kárpátaljai magyar vagy magyar származású áldozatról tudunk. A valódi számok ennél is magasabbak lehetnek, hiszen rengeteg embert tartanak eltűntként számon. Becslések szerint az Ukrán Fegyveres Erők kötelékében mintegy négyszáz kárpátaljai magyar származású katona szolgálhat.
Magyarország kormánya a háború kitörése óta nyújt humanitárius támogatást a bajba jutott Ukrajnának. A segítségnyújtás egy percre sem állt le, ennek ékes bizonyítéka, hogy a napokban egy 11 éves ukrán kisfiút sikerült átszállítani a Kárpátaljai Megyei Gyermekkórházból a budapesti Heim Pál Gyermekgyógyászati Intézetbe. A Herszon megyéből származó Iván még májusban a nagypapájával legeltette a kecskéket a hozzájuk közel eső mezőn, mikor az egyik állat rálépett egy aknára. A robbanás hatására a kis Iván lábába rengeteg repesz került és a sípcsontján nyílt törést szenvedett.
Tetyana Feszjuk, Iván édesanyja: „Iván éppen a nagyapjával legeltette a jószágot, amikor a kis kecskénk valamire rálépett. Történt egy robbanás, amely következtében Iván és a nagyapa is megsérült. A papa sérülése nem volt súlyos, de Ivánnal május 11.-én kórházba kerültünk. Utána átvezettek bennünket ide, hogy itt kezeljék tovább, mert Herszonban már nem tudtak többet tenni értünk. Nagyon hálás vagyok az orvosoknak, hogy megmentették a fiamat. Hogy igazából mi is történt ott a mezőn, én mai napig sem tudom, mert nem voltam ott velük. Én is kórházban dolgozom és amikor ez történt, én dolgoztam.”
Julija Hrisina, parlamenti képviselő kezdeményezésére Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma megtette a megfelelő lépéseket ahhoz, hogy a gyerek további kezelését Magyarországon végezzék, ahol kiszedik a megmaradt három repeszdarabot a lábából, amit egy hosszas rehabilitáció is követ majd.
A magyar-ukrán határnál a Budapestről érkező mentő már várta a kis beteget. A család nagyon egyszerű körülmények között él, Herszon megye határát sem hagyták el soha, így számukra nagy lehetőség az, hogy Magyarországra utazhatnak. Ivánt nagyon megviselték az események, kissé zárkózottá vált, így bíznak abban, hogy a Heim Pál Gyermekkórházban nem csupán a fizikai, de a lelki felépülése is garantált lesz.
Biró Erzsébet, igazgató, Kárpátaljai Megyei Gyermekkórház: „Természetesen az elsősegélyt és az első ellátást megkapta itt Ukrajnában, de a rehabilitációt, a pszichológiai támogatást, mivelhogy már látni, hogy a gyermeket megviselte maga az, hogy több éven át éjjel a szirénák hangjára ébred, és a gyereknek az volt a megnyilvánulása, hogy ő itt olyan jól kipihente magát nálunk ezt a három napot, ami itt volt a gyerekkórházban, hogy nem szóltak a szirénák, nem volt bombariadó, és én úgy gondolom, hogy ezt folytatni kell, mivel hogy több olyan gyermek igényli azt a kezelést, amit Magyarországon tovább tudnánk elvégezni, és az együttműködés elkezdődik, remélem, hogy folytatni is fogjuk.”
Bár Kárpátalja a frontvonaltól a legtávolabb eső megye, a tragédiák és az elkeseredettség nem kerüli el az itt élő embereket sem. Nazarova Katalin közel egy éve vesztette el fiát a háborúban. Mikovics Radion a 38. életévét sem töltötte mikor elesett. Az ungvári férfit édesanyján kívül felesége és a 13 éves kislánya gyászolja, aki azóta alig akar valakivel beszélni. Radion sebesülést is szerzett, azonban a teljes felépülés nélkül küldték vissza a frontra, ahonnan néhány nappal később érkezett a hír, hogy mind a 48 társával együtt életét vesztette.
Radion nem volt képzett katona, sok más társával együtt őt is az utcán fogták el. Ezek után részt vett ugyan egy angliai kiképzésen, de sajnos ez az életét nem tudta megmenteni. Katalin elmondása szerint az Ungvári Kálvária temető katonai parcellájánál vasárnap rengeteg édesanya van mindig kint. Természetesen ő is rendszeresen látogatja és gondozza fia sírját, és ha békére vágyik és egy kis egyedüllétre a fiával, akkor mindig kilátogat hozzá.
Nem Katalin az egyetlen magyar édesanya, aki nap mint nap megsiratja fiát. Rosinec Mária két fiú unokájával maradt egyedül, amikor 2022. augusztus 5-én jött a hír, hogy fia János életét vesztette a háborúban. A kárpátaljai férfi a háború kitörése után az elsőkként kapta meg a behívóját, anyja elmondása szerint nem bujkált, önként vállalta a kötelezettséget.
Rosinec Mária: „Csengettünk, beszéltünk. Volt olyan nap, hogy háromszor is felhívott. Mindig mondta, anyu, ne sírjál. Mondom, nem sírok, fiam, imádkozok. És a gyerekekkel beszélt, mentek fürödni, mentek mosni a tóra, olyan boldog volt, olyan örömmel ment, mintha legalább a szanatóriumban lett volna, és akkor csak jött augusztus 5-én a hír, hogy meghalt. Borzasztóbbat nem kívánok senkinek, és azóta itt szenvedünk hármasban.”
Domika, János legkisebb fia szeptemberben ment első osztályba. Mivel János augusztusban esett el, fia első iskolás napját már nem élhette meg.
Mária most nehéz körülmények között neveli két unokáját, hiszen Ukrajnában most nem könnyű megélni a nyugdíjból. A boltok polcai hiába vannak tele, ha az árak elszálltak, a bérek viszont nem emelkednek. A szegénységben élő ukránok száma 2020 óta 1,8 millióval nőtt, így összesen a lakosság mintegy 29%-át teszik ki. A szegénységhez társul az áramkimaradás is. A 2022-es időszak úgy tűnik most visszatér, hiszen ismét tervezett áramkimaradások vannak, ami jelenleg napi 10 órát is jelenthet. Összességében már mindenki belefáradt a háborúba és annak következményeibe. A mindig mosolygós kárpátaljai ember is lassan elveszti a pozitív életfelfogását, hiszen minden napra jut egy újabb lesújtó hír. A helyiek tehát nem szeretnének több temetést és jogfosztást, hanem várják a mielőbbi békét és stabilitást.
