Nacsa Lőrinc a Pannon RTV-nek: a nemzetpolitika célja a megmaradás, a gyarapodás és az erősödés

Az elmúlt percekben körbejárhatott a médiaházunkban, mik a benyomásai, hogy érzi magát?

Elképesztően profi csapattal találkoztam, le a kalappal mindenki előtt. Egyrészt nagyon színvonalas médiumról van szó, én magam is követem a híreket, videós tartalmakat, és nyilvánvalóan egy óriási kihívás a printtel foglalkozni ebben a mai korban, amikor a közösségi média megpróbálja átvenni a hagyományos média szerepét, akár hetilapról, akár napilapról van szó, akár tévéről, rádióról. Azt gondolom, hogy a magyar emberek tájékoztatása, az emberek tájékoztatása az egy kiemelt feladat, és mindenki, nemcsak Vajdaságban, hanem az egész Kárpát-medencében büszke lehet arra, ami itt, a Pannonban zajlik.

Szintén ma volt alkalma megtekinteni a szabadkai Szent Teréz-székesegyházat, amelynek a felújítása már régóta téma. Miről egyeztettek?

Egyházi helyeken is jártunk Pásztor Bálint elnök úrral, illetve a VMSZ székházában is egyeztettünk. Akár ha itt Szabadkán, a Szent Terézről van szó, akár másról, Magyarország kormánya mindig kiemelten támogatja az egyházi épületeket, az egyházi programokat azért, mert azt gondoljuk, hogy az egyházak az értékmegőrzéshez, a közösségszervezéshez, a hit továbbadásához, és ezáltal a magyar megmaradáshoz is rengeteget tesznek hozzá. Nem véletlenül fogalmaz úgy a magyar alaptörvény, hogy az egyház és az állam különváltan működik, de együttműködik a társadalom érdekében. Nyugat-európai országokban templomokat zárnak be, alakítanak át kocsmává, diszkóvá vagy mecsetté, még mi az elmúlt 14 évben az egész Kárpát-medencében 3700 templomot újítottunk föl és 200 új is épült. Ebben benne vannak a Vajdaságban is megújult, felújított templomok. Nyilvánvalóan egy 70-100 éves lemaradást kellett pótolni, kellett felgyorsítani ezt a folyamatot, hiszen az azt megelőző 70-100 évben, 2010 előtt nem nagyon történtek jelentős templomfelújítások, nem nagyon történt állagmegóvás. Ezt kellett, ezt a hátrányt, óriási hátrányt kellett ledolgozni, és nyilvánvalóan a Szent Teréz-templomban is láttuk, van még feladat a következő időszakban is.

Topolyán is járt az ottani templomban.

A topolyai közösség is egy erős közösség, azt gondolom, hogy fontos, hogy a közösség helyei szolgálják azt a közösséget, ahol vannak, legyen szó akár templomokról, közösségi házakról, az iskolákról, sportlétesítményekről. A topolyai templomban is meg tudtuk azt nézni, hogy egy hihetetlen gazdag történelmi örökséggel rendelkeznek. Hihetetlen erős az ottani magyar közösség is, ezért nyilvánvalóan, ahogy eddig is, ezután is támogatni fogjuk a topolyaiakat is.

Említette, hogy egyeztetett Dr. Pásztor Bálinttal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével. A templomfelújításon túl, melyek a jelen, illetve a közeljövő prioritásai az együttműködésükben?

A legfontosabb, hogy egy születésnapra érkeztünk kollégáimmal, illetve Magyarországról sokan érkeznek a mai nap folyamán, illetve az egész Kárpát-medence együtt ünnepel, hiszen a Vajdasági Magyar Szövetség 30 éves. 30 évvel ezelőtt voltak olyan bátrak a vajdasági magyarok, hogy azt mondták, hogy egy erős politikai magyar érdekképviseletre van szükség. Azt gondolom, hogy példaértékű, amit a Vajdasági Magyar Szövetség az elmúlt 30 évben tett, hogyha megnézzük azt a tevékenységet, amit végzett, hiszen ha nincs erős képviselet, ha nem képviseli senki a magyarok érdekeit, akkor a magyarok feje fölött fognak dönteni. Ezt tapasztaltuk mi az évszázadok során, ez volt a mi közös tapasztalatunk, és a nemzetpolitika, a magyar nemzetpolitika az mindig csapatmunka, és a VMSZ egy kiváló csapattag a magyar nemzetpolitikában. Azt gondolom, hogy a szervezettsége, az érdekérvényesítő képessége példaértékű, illetve óriási szerepe volt a VMSZ-nek és Pásztor István néhai elnök úrnak a szerb–magyar megbékélésben, a szerb–magyar közös projektek elindításában, és abban, hogy egy olyan együttélési formát tudtunk kialakítani, ami azt gondolom, hogy példaértékű mindenki számára kisebbségi létben, többségi létben szerte a világban. Mi ezt jöttünk ma megköszönni, ezt jöttünk ma ünnepelni itt, és innen is gratulálunk Pásztor Bálint elnök úrnak, illetve az egész VMSZ-nek.

Ezen a 30 éves ünnepi akadémián a szerb államvezetés is részt vesz a legmagasabb szinten. Miben látja a jó magyar–szerb kapcsolatok lényegét és jövőjét?

Egyre több közös pont van. A történelmi megbékélés folyamatában elkezdtük azokat a közös pontokat keresni, ahol együtt tudunk működni. Nyilvánvalóan segít bennünket az, hogy a szerb kormánnyal, Szerbia kormánya és Magyarország kormánya között nagyon sok kérdésben elvi állásponti egyezés van. Ugyanazokat gondoljuk akár keresztény értékekről, akár olyan kérdésekről, migrációról, amelyek meghatározzák a mostani európai sorskérdéseket. Nyilvánvalóan az Európai Unión belülről szemlélve mi Szerbia európai integrációjának a támogatói vagyunk, és rendszerint megpróbáljuk segíteni szerb barátainkat abban, hogy ezen az integrációs úton közelebb kerüljenek az európai uniós csatlakozáshoz. Szerbia kulcsállam a Nyugat-Balkán stabilitásának és békéjének megőrzésében is, úgyhogy azt gondolom, hogy a közös ügyek egyre jobban összekötnek bennünket, és már határon átívelő fejlesztések, akár vasútfejlesztésről beszélünk, gazdasági fejlesztésről, akár bármi másról, nyilvánvalóan ezek prioritások, és a következő időszakban is egyre többet szeretnénk azokról a közös dolgokról nem csak beszélni, hanem dönteni is, amelyek nem elválasztanak bennünket, hanem összekötnek.

Tegyünk egy kis kitérőt a Kárpát-medencében. Romániában parlamenti választást tartottak, ahol az RMDSZ 6,5 százalékos eredményt ért el. Hogy látja, melyek a párt számára a közeljövő legfontosabb kihívásai?

Egy nagyon magas részvétel mellett értek el 6,5%-os eredményt, ami egy kimagasló eredmény. Én azt gondolom, hogy a magyarság megmutatta, hogy a bajban képes az összefogásra. Össznemzeti érdek volt az, hogy erős magyar érdekképviselet legyen Bukarestben. Az RMDSZ egy stabil kormánypartner, ezt a román pártok is tudják, ezért azt reméljük, hogy a tárgyalások végén egy stabil kormányalakítással, amelyben a magyar párt és az RMDSZ is részt tud venni, egy ilyen kormányalakításra kerül sor. Én azt gondolom, hogy a romániai magyaroknak működött az immunrendszere, erősödtek a szélsőséges magyarellenes hangok, itt össze tudtak fogni, félretenni az esetleges vitás kérdéseket, és egy teljes összefogásban azt mondták, hogy nélkülünk, magyarok nélkül, magyar ügyekben nem lehet dönteni. Ez össznemzeti érdek is volt, mert azt látjuk, hogy ha valamelyik nemzetrész gyengül, akkor az egész magyar nemzet gyengül, ugyanakkor, ha valamelyik nemzetrész erősödik, márpedig a magyar érdekképviselet Romániában most erősödött, akkor az egész nemzetünk erősödik.

Említette, hogy erősödtek a magyarellenes hangok Romániában. Láthattuk az elnökválasztás kampányában is, hogy milyen agresszív videók jelentek meg ilyen tartalmakkal. Mennyire látja valós veszélynek a magyarellenességet Romániában?

Mindig ébernek kell maradnunk, és mindig oda kell figyelnünk ezekre a kérdésekre. Mi Magyarországról azt tudjuk mondani, hogy ránk, a magyar államra, a magyar kormányra minden magyar számíthat, akkor is, ha az anyaországban él, akkor is, hogyha a Kárpát-medencében, vagy távolabb a diaszpórában, és mi mindenki mellé oda fogunk állni, és mindenki mellett ki fogunk állni, hogyha bármilyen hátrány, megkülönböztetés, joghátrány éri azért, mert magyar. Így volt ez mindig is, így volt ez az elmúlt években. 2010 óta következetesen kiálltunk a magyarokért, hogyha hátrány érte őket, megkülönböztetés érte őket azért, mert magyarok, és a jövőben is ezt tudjuk ígérni. Számíthat az anyaországra minden magyar közösség, és odaállunk melléjük a bajban.

Szerbiában sikerült kiépíteni a jó magyar–szerb viszonyt, és ez az itteni magyar kisebbségnek is sok jót hozott. Ezt a példát Romániába át lehet ültetni?

Ez a cél mindenhol. Nemcsak, hogy az itteni magyar kisebbségnek jót hozott, hanem az itteni magyar kisebbség szerves része volt ennek a folyamatnak, sőt előmozdítója és segítője volt ennek a jó kapcsolat kialakításának. Mi mindenkivel egy jó szomszédi viszonyban vagyunk érdekeltek, minden környező állammal. Nyilvánvalóan a közép-európaiság, mint gondolat, az a mi politikánk középpontjában van. Egymásra vagyunk itt utalva, kisebb közép-európai államok a biztonságunkat, a gazdasági fejlődésünket, az összekapcsolódásunkat, azt nem lehet alternatívaként máshol keresni. Mi itt Közép-Európában szeretnénk egy olyan gazdasági együttműködést folytatni, olyan jó szomszédi viszonyt kialakítani minden környező állammal, ami azt gondolom, hogy nem csak nekünk, magyaroknak érdekünk, nem csak a magyarországi magyaroknak érdeke, érdeke a külhoni magyaroknak és érdeke a többségi államnak, legyenek azok szerbek, románok, szlovákok, vagy éppen ukránok, ott most éppen a legnehezebb a viszony és legnehezebb a kapcsolat, de mindenképpen mindenhol példaként hozzuk föl a szerb–magyar viszonyt és benne a vajdasági magyarok szerepét.

Ha már Kárpátalját említette, ott nyilván a háború határozza meg a mindennapokat, kényszerbesorozások, rossz gazdasági helyzet, áramkimaradások. Ennek ellenére azt nyilatkozta ön is néhány napja, hogy egyetlen ottani magyar intézményt sem kellett bezárni. Minek köszönhető ez?

A kárpátaljaiak erős lelkének, küzdésének és annak az elkötelezett munkának, amit a kárpátaljai magyar tanárok, orvosok, ápolók, szociális dolgozók, politikusok és az ottani civil szervezetek munkatársai végeznek. Azt gondolom, hogy példaértékű ez a munka, és igen, mindig szükségünk van a rossz időszakban, a háborúban szükségünk van jó hírekre, az egy jó hír, hogy egyetlen magyar intézményt sem kellett bezárni annak ellenére, hogy sokan menekültek el Kárpátaljáról annak ellenére, hogy háború van és nehéz helyzet van. Mi azt reméljük, hogy hamar béke lesz. A béke az a kárpátaljaiak érdeke, az összmagyar érdek, összeurópai érdek, és azt gondolom, hogy talán az egész világnak az érdeke, de a magyar nemzetpolitikának mindenképpen érdeke, hogy mihamarabb tűzszünet és béketárgyalások legyenek, és ilyenkor a remény apró jeleibe kell kapaszkodni, hogy megerősítsük a közösséget. Holnap éppen Kárpátaljára látogatok, ahol egy vadonatúj óvodát fogunk átadni. Aki háború idején óvodát épít, az a jövőre gondol, a békébe vetett hitéről tesz tanúságot, úgyhogy azt gondolom, hogy ez is egy reménysugár.

A korábbi nemzetpolitikai államtitkár, Potápi Árpád János halála mindannyiunkat megrázott. Egy olyan politikus volt, aki barátként érkezett mindig a határon túlra. Mennyiben kívánja folytatni az általa kijelölt utat?

Szerintem akkor vagyunk hűek Árpád emlékéhez, hogyha folytatjuk azt a munkát, amit elkezdett, ő sem azt kívánná tőlünk, hogy hagyjuk félbe a megkezdett munkát, hogy üljünk le és passzívan csak siránkozzunk. Ebből erőt kell merítenünk. Én azt kértem az államtitkári munkám megkezdésekor is, hogy Árpád föntről segítse a mi munkánkat. Nem ismeretlen számomra ez a terep, hiszen számtalan alkalommal jártam a külhoni magyar régiókba, ide is barátként érkeztem, és sok régi ismerőst üdvözölhettem Vajdaságban is, de igaz ez a többi nemzetrésze is. Azt gondolom, hogy szükségünk van a magyar nemzetpolitikában egy összekapaszkodásra, egy összefogásra, hiszen a magyar nemzetpolitikának nem lehet más a célja, minthogy szolgálja a magyar nemzeti megmaradást, de ne csak a megmaradást, hanem a magyar nemzet gyarapodását, erősödését is.

Vannak a határon túli területekkel személyes kapcsolatai? Akár családi, baráti kapcsolatra gondolok.

Családi is van, felmenőim között van vajdasági Nagybecskerekről is, illetve erdélyi és a másik oldalról pedig felvidéki vér is van bennem. Talán Magyarországon nem is él olyan ember, akinek a felmenői között ne találnánk az egész Nagy-Magyarország területéről olyan rokonokat, akik most éppen határainkon túl vannak. Azt gondolom, hogy a magyar nemzetpolitika egyik nagy sikere az elmúlt 14 évben, hogy a nemzeti összetartozás érzése az minden közösséget áthatott, és a Határtalanul program miatt a fiatalok, a különböző testvértelepülési programok akár az idősebb korosztályt szólították meg, és mindenki átérezhette, hogy egy vérből valók vagyunk, összetartozunk. Ez a legfontosabb, hogy ne csak a vezetők szintjén, ne csak a polgármesterek szintjén, ne csak politikusok, vagy éppen egyházi vezetők szintjén éljen ez a közös kapcsolat, hanem a nemzet minden tagja érezze azt, hogy az összetartozás érzése az nem csak egy nosztalgikus párhuzamos érzés, hanem ez a mindennapoknak a része.

A Nemzetpolitikai Államtitkárság korábbi programjait kívánják-e folytatni, várható-e változás?

Nagy sikerek vannak mögöttünk a magyar kormány nemzetpolitikájában, hiszen számos olyan programot sikerült elindítanunk, amely hozzájárul a külhoni nemzetrészek erősödéséhez, gyarapodásához. Természetesen ezek a programok folytatódni fognak. 2025 a jövő nemzedék éve a nemzetpolitikában, azt döntöttük el közösen, hogy a jövő nemzedékre fókuszálunk 2025-ben. Fiatalok, gyermekek, fiatal családosok... Ezért nyilvánvalóan lesznek olyan tematikus programok, ami az ő támogatásukat célozza. A kis közösségek, a nyári táborok, a fiatalok helyszínei, a közösségi házak, ezeket próbáljuk segíteni a következő időszakban is, és természetesen a támogatásokon keresztül, a különböző programokon keresztül azt üzenjük az összes nemzetrésznek és a diaszpórának is, hogy számíthatnak ránk.

Egy héttel ezelőtt volt pont 20 éve a 2004. december 5-i magyarországi sikertelen népszavazásnak a kettős állampolgárságról. Ennek kapcsán ön azt írta, hogy „a nemzetellenes uszítókat leváltottuk, a nemzetegyesítést pedig megcsináltuk.” Kifejtené ezt?

2004. december 5-e egy óriási szégyenfoltja a modern kori magyar politikának, amelynek az árnyéka a mai napig velünk van, hiszen azok, akik ezt a nemzetellenes magyart magyar ellen fordító kampányt kitalálták és véghez vitték, ők a mai napig a magyarországi belpolitika aktív szereplői, ott ülnek a magyar Országgyűlésben. Sokan közülük olyan pártokat képviselnek, akiket külföldről finanszíroznak, tehát nem a magyar szuverenitás, nem a magyar nemzeti érdek vezérli őket. Vannak régi és vannak új pártok, egy közös bennük, hogy nem azt teszik, ami a magyar nemzeti érdek, hanem megpróbálják például a brüsszeli érdeket képviselni, ami sokszor nem vág egybe a magyar nemzet érdeke, ott viszont határozottan ki kell állni, hogy mi is fontos nekünk, merre is menjünk. 2010-ben a kormányváltás utáni egyik első elfogadott törvény a kettős állampolgárságról szóló törvény volt, mára majdnem 1 millió 200 ezer új állampolgára, régi-új vagy új állampolgára van Magyarországnak, ezáltal a nemzettársaink, honfitársainkká is válhattak. Azt gondolom, hogy ezzel tudtuk meghaladni 2004. december 5-e bűnét, de a piros felkiáltójel az mindig ott van előttünk, hogy ez a politika visszatérhet Magyarországra. Mi azt szeretnénk, hogy olyan politikusok soha többet ne kaphassanak közhatalmi státuszt, akik így a nemzetpolitika ellen, a nemzetben gondolkodás ellen és a külhoni magyarok ellen uszítottak.