Címeres Örökség - Schulpe-kastély
Temesvár 1716-os felszabadítása után megkezdődött a törökök kiűzése a Temesközből is, így Törökkanizsa és környékéről is. A bécsi udvar 1770 körül kezdi újratelepíteni az egykori Bánságot. Először határőr szerbek érkeztek a vidékre majd lassan a magyarok és mások is. 1791-ben a kamara kiárúsítja a települést és az azt övező birtokot. Szervicki Gyurkovics Márkus vásárolja meg, aki az akkori Szerbiából érkezett és kereskedő volt. 1793-ban késő barokk stílusú kastélyt kezd építeni, de a következő évben meghal. Helyét fia, György veszi át az uradalom irányításában. 1854-ben fiúgyermek nélkül távozik ő is az élők sorából, így a Szervicki család ága megszakad. Unokahúga, Schulpe Katalin örökli az uradalmat, akinek négy lánya és egy fia volt. Lányait kiházasította, így kerültek a kisnemesi családok Törökkanizsára. A Schulpe-kastély az első világháborút még sértetlenül vészelte át, ám az új Szerb-Horvát-Szlovén királyság nem tartotta tiszteletben ígéretét, birtokuk jelentős részétől megfosztotta őket. Az 1929-es világválság után a Schulpe család elszegényedett. A második világháború végnapjaiban a bevonuló orosz csapatok jelentős károkat okoztak a kastélyokban. A családok Magyarországra, Ausztriába és Németországba menekültek, ott kezdtek új életet. Az új hatalom földtani intézetet, majd bíróságot rendezett be a Schulpe-kastélyban. A 2000-es években azonban a vagyon visszaszármaztatásnak köszönve visszakerült a családhoz. Jelenlegi sorsa még bizonytalan, állapota egyre romlik. Az örökösöket már semmi sem köti Törökkanizsához, eladnák az ingatlant, amelyben az önkormányzat is érdekelt.
Címeres örökség sorozatunkban bemutatjuk épített örökségünket. Loboda Árpád kéthetente csütörtökön 21 órától jelentkező sorozatából megismerhetik a vajdasági kastélyok, uradalmak és kúriák történetét, megtudhatják, hogy milyen állapotban vannak ezek az épületek, és mire használják őket a jelenlegi tulajdonosaik.
